2011. december 21., szerda

Drámai éjféli előadás a londoni Alexandra Palace-ban

Aki látta, minden bizonnyal örült neki, hogy még nem az alvást választotta, aki pedig a késői órában már aludni tért, bizony elmulasztott egy lebilincselő drámába torkolló, hirtelen halállal végződő mérkőzést. Bár lejátszottak még további három első fordulóbeli és egy előselejtezős találkozót is, a kedd éjszaka a képen látható Gary Anderson és Jyhan Artut csatájáról marad emlékezetes. Szerdán pedig már le is zárul az első kör a világbajnokságon, és teljessé válik a legjobb 32 mezőnye.

Ha valaki csak az eredményeket böngészi végig szerda reggel gondolhatja azt is, hogy semmi extrát nem mulasztott el kedden este, hiszen nagyjából az esélyesek győztek, és igazán szorosnak is csak egy mérkőzés eredménye tűnik. S az igaz is, hogy a többi találkozó nagyjából úgy alakult, ahogy az aktuális formák alapján várható volt. Ebből még van Gerwen Colin Osborne felett aratott győzelme sem lóg ki, hiszen aki folyamatosan követi a PDC eseményeit ismerhette, hogy az ősszel a holland fiatalember kezdett újra magára találni, míg Ozzy inkább csak keresi önmagát. (A szabályt erősítő kivételnek pedig páran szemtanúi is voltunk a németországi Gladbeck-ben, hát még Mészáros Zsolti...)



Kivételesen érdeklődéssel vártuk az előselejtezőt is, melyben Oliver Ferenc próbált szerencsét az ifjú titán - Taylort már többször is legyőző... - Joe Cullen ellen. Időközben kiderült a dél-európai kvalifikációt megnyerő, szerb színekben versenyző magyar nevű játékosról, hogy nem is tud magyarul. Dartsozni viszont annál inkább tud! És bár előző nap egy ausztrál játékos óriási mentsége az volt a gyatra 66-os átlagára, hogy életében először állt a világbajnokság színpadán tv kamerák előtt - hát ez Oliver Ferencről is elmondható volt, mégis az előselejtezős mérkőzések legjobbikát vívta meg a Rockstar ellen. Ráadásul még arra is volt lehetősége, hogy 2-2-es állásnál hátulról egy 148-as kiszállóval befejezze a leget és előnyre tegyen szert, ráadásul ő kezdhette volna a következőt. És négy nyertig játszottak... Ám a kiszálló nem sikerült, a PDC-s tapasztalatokkal teli Cullen pedig roppant biztosan meg is nyerte a mérkőzést.

Aztán sorra került Gary Anderson is az igazán esélyesek közül (ha létezik most ilyen még Taylor mellett...), aki a tavalyi döntőt követően állt újra az Alexandra Palace színpadára. Ellenfele a német Jyhan Artut volt, aki ugyan elvitézkedik időnként az Európában rendezett tornákon, ám nem vesz részt év közben az Angliában rendezendő versenyek többségén. Ez azonban nem zavarta meg őt abban, hogy a világbajnoki színpadon megnyerje az első, majd a második szettet is a duplákkal különös módon hadilábon álló Anderson ellenében. Érdekes volt, hogy ekkor Artut 79-es átlagnál járt csupán, míg Andersoné 89 körüli volt. Kiszállók tekintetében azonban a skót 16 % körül teljesített ez időtájt.


Innentől vált igazán érdekessé a mérkőzés, hiszen érett a világbajnokság eddigi legnagyobb meglepetése. A Repülő skót azonban kezdett szárnyra kapni és a fantasztikusan dobott tömeg mellett időnként a kiszálló is sikerült. Ezzel hamarosan ki is egyenlített.

A döntő szettben 2-1-ig minden ment a szokott rendben (hozták a kezdéseiket), ám ekkor Anderson három mérkőzésnyílhoz jutott 40-ről, amit azonban nem tudott megdobni, a német pedig kiegyenlített. 3-2-nél ismét Gary volt előnyben (a döntő szettben két leg különbséggel kell nyerni kivéve, ha 5-5-ig eljutnak), s egy bullra elhibázott újabb meccsnyilat követően Jyhan egy parádés 102-es kiszállóval tartotta magát újra a mérkőzésben. 3-3-nál Artut már 40-en várt 12 nyilat követően, ám a tavalyi vb-második 84-ról egy bullos kiszállóval került újfent lépéselőnybe. Ekkor jött az újabb fordulat, Artut hozva saját kezdését, majd elnyerve ellenfeléét 5-4-nél kezdhetett a mérkőzésért, és négy meccsnyílhoz is jutott. 32-re állhatott oda három nyíllal a kezében. Ám ekkor nagyon megremegett, bőven elhibázta a duplákat, míg végül Anderson utolérte és kiegyenlített.


2-2-es szett, és 5-5-ös legállást követően már nem volt hova tovább folytatni, következett a hirtelen halál, egyetlen leg döntött a továbbjutásról. A kezdési jogot bullra dobással döntötték el, melyben a skót célzott pontosabban, ám utána 41-gyel kezdte a mindent eldöntő leget. Azonban Artut nem tudott ebből lényegi előnyt kovácsolni, s végül Anderson egy 180-assal is korrigálva 76-nál kényelmes előny birtokában állhatott oda a befejezéshez. Ezt két nyílból meg is oldotta, véget vetve a drámának. A mérkőzést követően a két játékost ott helyben a színpadon interjúvolták meg, amit egyébként csak a döntő után szoktak tenni.

A tavalyi finalista tehát túlélt egy roppant kínos nyitókört (benne ellenfele négy mérkőzésnyilával...), s bizony nem egyszer fordult már elő a sporttörténelemben, hogy a legnagyobbak pontosan ilyen helyzetből felállva meg sem álltak a végső győzelemig... Gary Anderson most december 28-ig kapott haladékot arra, hogy "megtanuljon" kiszállót dobni - ez esetben ugyanis igen jó esélyekkel folytathatja a világbajnokságot.


 
Szerdán az első forduló (és egy előselejtező) utolsó mérkőzései kerülnek sorra, így Simon Whitlock is kénytelen színpadra lépni, bár nyilvánvalóan lábsérülésére való tekintettel került mérkőzése az utolsó napra. Nagy kár lenne érte, ha nem sikerült volna felépülnie és esetleg Webster és Barneveld sorsára jutna már az első fordulóban a korábban döntőt is vívó népszerű ausztrál.

December 20., kedd
Colin Lloyd (94,72) - Darin Young (85,31) 3 - 1 (2-3, 3-1, 3-1, 3-1)
Joe Cullen (94,63) - Oliver Ferenc (87,88) (S) 4-2
Colin Osborne (89,81) - Michael van Gerwen (93,84) 1 - 3 (2-3, 2-3, 3-0, 0-3)
Gary Anderson (95,93) - Jyhan Artut (86,94) 3 - 2 (1-3, 1-3, 3-1, 3-1, 6-5)
Terry Jenkins (95,39) - Joe Cullen (83,44) 3 - 0 (3-2, 3-0, 3-1)

December 21., szerda
20:10 Andy Smith - Scott Rand
21:15 Devon Petersen - Jose de Sousa (S)
22:00 John Part - John Henderson
23:00 Simon Whitlock - Dennis Smith
24:00 Steve Brown - Petersen/de Sousa

A teljes eredménylista, a játékrend és ÉLŐ KÖZVETÍTÉS (vagy arra mutató link) itt tekinthető meg.

Az első forduló hivatalos - fokozatosan bővülő - PDC-s fotógalériája itt nézhető meg


3 megjegyzés:

  1. Nem Taylor drukker vagyok, de az most nagyon szembetűnő lett számomra, hogy mennyire brutális, ahogy 15 éve folyamatosan rá tudja venni magát, hogy a maximális koncentrációval és ráfordítással vegyen bármely ellenfél elleni meccset...
    Az interjúban konkrétan bevallotta Gary, hogy az utóbbi időben nehezére esett rávennie magát az utóbbi időben a gyakorlásra, és felteszem hasonló okokra vezethető vissza ("Á, úgyis kisujjból lenyomom ezt az elsőkörös kis ismeretlent.") nem egy az idei első körös meglepetések közül.
    Eddig könnyű volt elintéznem azzal Phil bácsi temérdek vb címét, hogy persze, hiszen mázlija van, mert ennyi éve nincs vele egy szinten lévő játékos, de ezek alapján most vált világossá számomra, hogy milyen embertelen nagy munka van az elért eredményeiben az edzéseken felül is, messze-messze nem magától értetődő amit eddig elért...

    VálaszTörlés
  2. Kedves Fishi!
    Gratulálok,tökéletesen látod a lényeget.Igen a darts sportban is csak az lehet a jók között a legjobb aki komolyan veszi az edzést./Edzés= Rendszeresen,Tudatosan végzett gyakorlás/
    Remélem sok magyar darts versenyző olvasta az észrevételedet.

    VálaszTörlés
  3. Félreértettél. Az, hogy piszok sokat kell gyakorolni egy vb cím elnyeréséhez, az "természetes". Akkor megpróbálom máshogy megfogalmazni: Nem hinném, hogy lényegesen többet edzene Taylor, mint mondjuk a 16. helyezést elérő profi játékos (egy nap mindenkinek 24 órából áll ugye), hanem úgy tűnik annyival több tehetség adatott meg neki. Ám pont az világlik ki idén, hogy ez még nem elég a vb cím elnyeréséhez. Piszkos sok mentális munkájába kerülhet az, hogy az ilyen 1.-2. körös könnyűnek látszó meccseket se vegye félvárról, hanem végig keményen koncentráljon, mert ha nem tenné, akkor könnyen elhúz az ellenfél az elején, és - mint idén többször is láthattuk - a legnagyobbaknak sem mindig sikerül utána megfordítani az állást.

    VálaszTörlés