Christian Kist összességében teljesen megérdemelten nyerte a 2012. évi Lakeside-i világbajnokságot, hiszen az egész verseny során ő volt a legkiegyensúlyozottabb játékos, messze a legmagasabb tornaátlaggal. Más kérdés, hogy a világbajnokság kezdetekor vlsz. azon nagyon kevesek közé tartoztam, akik tudták egyáltalán, hogy ki is ez a holland fiatalember. Ezt én is csupán annak köszönhettem, hogy láthattam szeptember elején végigmenetelni a hull-i selejtezőn, melyet nézve nagyjából az az érzés fogalmazódott meg bennem, hogy sok kiemelt játékos bizony boldog lehet, hogy nem kell kvalifikációt játszania, mert ellenkező esetben sokuk nem is lehetne ott a világversenyen. Annyira kemény megmérettetés ugyanis egy ilyen selejtező, hogy aki azon végig tud menni, és állva tud maradni a végére is, az bizony igen jó képességű játékos lehet csak.
Aztán elkezdődött a világbajnokság, és az első körben honfitársával, Jan Dekkerrel mérkőzött Kist az első fordulóban. Dekker tavaly elődöntős volt, kb. ugyanolyan meglepetésemberként, mint amilyenné az idén Kist avanzsált. Azon a bizonyos első fordulós meccsen pedig Kist úgy győzte le Dekkert, hogy 97,77-es átlagra volt ehhez szüksége, mert ellenfele is 96,33-at teljesített. Azt a mérkőzést nézve ugyan gyorsan megállapítottam - s nem voltam ezzel egyedül - hogy az volt az első forduló legjobb, legszínvonalasabb mérkőzése, ám hogy végül az egész világbajnokságé az lett, akkor még nem sejtettem. Pedig szegény Dekker, egyetlen ember dobott nála többet az egész versenyen, s pont ellene kellett kezdenie a világbajnokságon...
Kist pedig a döntőben sem volt megilletődve. Bár az első szettben még nem igazán volt ott, rögtön azt követően már fordítani tudott, s többé nem is engedte ki az előnyt a kezéből. 6-2-re húzott el a közönség által inkább támogatott hazai játékossal szemben, s már-már úgy tűnt, hogy egy meglepően sima mérkőzésen lesz világbajnok, ám ehhez O'Shea-nak is volt még egy pár nyila. Silverback elkezdett felzárkózni, a közönség tombolni, s a kezdeti lelkes közeledést követően egyszer csak 6-5 állt az eredményjelzőn. Ekkor lehetett volna igazán komoly a felzárkózás, s ekkorra a közönség már szinte önkívületi állapotban hajtotta előre O'Shea-t, ám ekkor hirtelen nem jött össze neki az, ami az előző szettek során még igen. Az első legben még rádobhatott egy 120-as kiszállóra, s úgy tűnt, annak elhibázása volt az újabb fordulópont a mérkőzésen, különösen, hogy a következő legben is elhibázott egy közel akkora lehetőséget a befejezésre. Ez már elegendő volt a holland fiatalembernek, hogy behúzza a még egyetlen hiányzó játékot és bombameglepetésre világbajnok legyen.
Christian Kist ezzel a harmadik holland világbajnok, Raymond van Barneveldet és a már említett Jelle Klaasen-t követően. A Németországhoz közeli kis holland városból származó újdonsült világbajnok nem beszél angolul, ezért csak tolmács segítségével nyilatkozott röviden: "6-2-es vezetésem tudatában már nyugodtnak éreztem magam, de Tony elkezdett felzárkózni és amikor 6-5 lett, akkor már igazán izgulni kezdtem. A győzelem valami csodálatos, fantasztikus és hihetetlen érzés, de még nem is igazán sikerült felfognom, ami velem történt másfél hét leforgása alatt."
A vesztes nem csak büszke lehetett, de az is volt a közönségre: "Amit a Lakeside-i közönség ezen a héten művelt, az a legnagyobb volt ebben a műfajban, amit valaha is átéltem. Ma este azonban rá kellett jönnöm, hogy egyszerűen túl öreg és túl kövér vagyok. Változtatnom kell az életmódomon, hogy ha fel akarom venni a versenyt ezekkel a feltörekvő fiatalemberekkel, akik viszont igazán fittek. Sajnos túl nagy hátrányba kerültem már 2-6-nál, addigra már elveszítettem ezt a finálét."
Aztán elkezdődött a világbajnokság, és az első körben honfitársával, Jan Dekkerrel mérkőzött Kist az első fordulóban. Dekker tavaly elődöntős volt, kb. ugyanolyan meglepetésemberként, mint amilyenné az idén Kist avanzsált. Azon a bizonyos első fordulós meccsen pedig Kist úgy győzte le Dekkert, hogy 97,77-es átlagra volt ehhez szüksége, mert ellenfele is 96,33-at teljesített. Azt a mérkőzést nézve ugyan gyorsan megállapítottam - s nem voltam ezzel egyedül - hogy az volt az első forduló legjobb, legszínvonalasabb mérkőzése, ám hogy végül az egész világbajnokságé az lett, akkor még nem sejtettem. Pedig szegény Dekker, egyetlen ember dobott nála többet az egész versenyen, s pont ellene kellett kezdenie a világbajnokságon...
Kist pedig a döntőben sem volt megilletődve. Bár az első szettben még nem igazán volt ott, rögtön azt követően már fordítani tudott, s többé nem is engedte ki az előnyt a kezéből. 6-2-re húzott el a közönség által inkább támogatott hazai játékossal szemben, s már-már úgy tűnt, hogy egy meglepően sima mérkőzésen lesz világbajnok, ám ehhez O'Shea-nak is volt még egy pár nyila. Silverback elkezdett felzárkózni, a közönség tombolni, s a kezdeti lelkes közeledést követően egyszer csak 6-5 állt az eredményjelzőn. Ekkor lehetett volna igazán komoly a felzárkózás, s ekkorra a közönség már szinte önkívületi állapotban hajtotta előre O'Shea-t, ám ekkor hirtelen nem jött össze neki az, ami az előző szettek során még igen. Az első legben még rádobhatott egy 120-as kiszállóra, s úgy tűnt, annak elhibázása volt az újabb fordulópont a mérkőzésen, különösen, hogy a következő legben is elhibázott egy közel akkora lehetőséget a befejezésre. Ez már elegendő volt a holland fiatalembernek, hogy behúzza a még egyetlen hiányzó játékot és bombameglepetésre világbajnok legyen.
Christian Kist ezzel a harmadik holland világbajnok, Raymond van Barneveldet és a már említett Jelle Klaasen-t követően. A Németországhoz közeli kis holland városból származó újdonsült világbajnok nem beszél angolul, ezért csak tolmács segítségével nyilatkozott röviden: "6-2-es vezetésem tudatában már nyugodtnak éreztem magam, de Tony elkezdett felzárkózni és amikor 6-5 lett, akkor már igazán izgulni kezdtem. A győzelem valami csodálatos, fantasztikus és hihetetlen érzés, de még nem is igazán sikerült felfognom, ami velem történt másfél hét leforgása alatt."
A vesztes nem csak büszke lehetett, de az is volt a közönségre: "Amit a Lakeside-i közönség ezen a héten művelt, az a legnagyobb volt ebben a műfajban, amit valaha is átéltem. Ma este azonban rá kellett jönnöm, hogy egyszerűen túl öreg és túl kövér vagyok. Változtatnom kell az életmódomon, hogy ha fel akarom venni a versenyt ezekkel a feltörekvő fiatalemberekkel, akik viszont igazán fittek. Sajnos túl nagy hátrányba kerültem már 2-6-nál, addigra már elveszítettem ezt a finálét."
A győztes a hatalmas dicsőség mellett és a kupa mellett 100.000 angol fonttal is gazdagodott az este folyamán, míg a vesztesnek 30.000 angol fonttal kellett beérnie.
2012. BDO Lakeside World Professional Darts Championship
Döntő
CHRISTIAN KIST (90,00) - Tony O'Shea (87,78) 7 - 5 (0-3, 3-2, 3-2, 2-3, 3-0, 3-2, 3-1, 3-1, 1-3, 1-3, 0-3, 3-0) stat.
Időközben még a vasárnap folyamán a BDO kiadott egy közleményt, mely szerint nem bünteti azon játékosokat, akik a PDC-nél kívánják folytatni pályafutásukat. Erre reagálva a PDC gyorsan közzé is tette, hogy újra érvényes a tavalyi felajánlása, tehát a Lakeside-i világbajnokság elődöntőjébe bejutó négy játékosnak felkínálnak egy két évre szóló PDC Pro Tour kártyát, amely feljogosítja őket a PDC teljes versenysorozatában való részvételre.
Jó kis meccs volt!
VálaszTörlés