2012. január 25., szerda

Bevonulás - a show elmaradhatatlan része

Az alábbi írás eredetileg még a PDC Világbajnokág elején jelent meg a Skysports-com-on, melyben John McDonald a PDC elmaradhatatlan ceremóniamestere beszélt a színpadi mérkőzések előtti bevonulások jelentőségéről. McDonald úr az 1990-es évek elején - amerikai kollégák által inspirálva - vezette be a brit bokszéletbe a show-elemet, majd őt magát Berry Hearn, a PDC tulajdonosa csábította el a darts világába.


Ennek eredményeképpen az első darts bevonulásra a Skysports kamerái előtt egy Phil Taylor- Andy Fordham mérkőzésen került sor. Bár maga a mérkőzés sajnálatos módon Fordham rosszulléte miatt félbeszakadt, a bevonulásnak akkora sikere volt, hogy McDonald és kollégái által celebrált show-k azóta is szerves részévé váltak a darts mérkőzéseknek. (Ennek a 2004-es "The Showdown" néven elhíresült nagyszabású eseménynek - melyre fél óra alatt keltek el a jegyek - az adása itt tekinthető meg.)

Manapság már minden játékosnak van beceneve, bevonuló zenéje, s legtöbbször csinos hölgyek kíséretében a ceremóniamester konferálására olyan mérkőzéskezdéseknek vagyunk szemtanúi, hogy minden szurkoló felpattan a helyéről, hogy együtt énekeljen, táncoljon a színpadra lépőkkel.

De mitől is lesz sikeres egy-egy bevonulás? Erről hallgassuk magát a szaktekintélyt, John McDonald-ot.


Az egész a szórakoztatásról szól
"A darts szurkolók semmiben nem különböznek a boksz rajongóktól. Megérkeznek, elfoglalják a helyüket és készen állnak arra, hogy szórakoztassák őket. A mi munkánk, hogy ezt a szórakozást biztosítsuk a számukra, erre törekszem minden alkalommal. Amikor ott van mondjuk 9.000 ember egy arénában, nem mindegyikük törzsszurkoló. Amikor egy darts eseményre jegyet váltasz, készülj fel rá, hogy egy jó szórakozásban lesz részed." 

Válassz olyan zenét, amely a személyiségedet tükrözi
"Az "I Predict a Riot" Kevin Painter esetében valóban egy rá jellemző dallam, párhuzamban áll azzal az arckifejezéssel, ahogy elszántan veti magát a mérkőzésbe. Van néhány különleges is, mint pl. John Part a Csillagok Háborúja témával, amely egy kissé sötét és baljós. Én különösen kedvelem Wayne Mardle-t, mert ő egy nagy mókamester. Ki ne ismerné az általa használt Hawaii 5-0 muzsikát?" 

A népszerű számok jönnek be a leginkább
"Ha egy új, feltörekvő darts játékos vagy, akkor azt tanácsolom, hogy válassz egy nosztalgikus zenét, melyet mindenki ismer, olyat, amelyre mindenki felpattan a helyéről és táncolni kezd, amikor megszólal a bulikon is. Ne próbálkozz azzal, hogy egy megamixet csinálsz, mert az nem igazán szokott működni. A régi kedvencek soha felejtődnek el. Nézd csak meg Ronnie Baxter bevonulását a "Don't Stop Me Now"-ra - nagyszerű!" 

Keress techno zenét, ha holland vagy... vagy Ted Hankey
"Ted Hankey egy jópofa alak, de nagyon furcsa a bevonulása. Valamiféle keveréke egy nagyon gyenge nyitó blokknak, majd kissé technóssá válik. Ez egy kicsit hollandos nekem. A holland játékosok szeretik a techót, amit én nem annyira kedvelek, de a közönség vevő rá. És valójában nem a közönségért van ez az egész? Ők szánják arra a pénzüket, hogy jól szórakozzanak, úgyhogy én inkább nem szólom le senki bevonulását." 

Figyelj oda a helyszínre is
"Ha például egy wolverhamptoni játékos vagy és bejössz a "Hi Ho Silver Lining"-ra - arra a dalra, melyre a helyi focicsapat is kijön - akkor biztos, hogy az egész közönség veled együtt fog énekelni. Ugyanakkor a "Two Tribes" egy nagyszerű bevonulózenéje volt James Wade-nek... mindaddig, míg egyszer Dél-Afrikában lépett fel. Ez semmiképpen nem az volt, amit ott szívesen hallgattak volna." 

Minden az időzítésről szól
"Colin Lloyd bevonulása fantasztikus, mert az időzítése tökéletesre sikerült. Van egy Adam nevű hangmérnökünk, aki sokat segített ebben. Ez a Cápa főcímdalával indul és amennyiben pontosan 12 másodpercig tat ki a felkonferálásom, akkor pontosan a "What's That Coming Over The Hill?"-be fordul. Látom, ahogy a közönség abszolút meg van őrülve ezért. Egyszerűen tökéletes."  

A hölgyek is fontosak
"A hölgyek némi eleganciát adnak az eseménynek, ők mindig hozzák a formájukat. Tény, hogy még a női játékosok is szeretik a bevonulást. Emlékszem, amikor Anastasia Dobromylova a PDC-ben szerepelt, az "Oroszországból szeretettel" dalra jött be, és a fiam, aki rendező, a James Bond-ból adott elő egy jelenetet szmokingban. Ez aztán lázba hozta a közönséget."




Van egy bizonyos etikett, de ez nem kőbe vésett
"A protokoll szerint a hölgyeket előre kell engedni a lépcsőn, és ez az esetek többségében így is zajlik. Ha mégsem, akkor ez csak valami hiba okán fordul elő. Az emberek megjegyzik, amikor Mervyn King, vagy akárki más a hölgy előtt megy fel a lépcsőn, de nekem ki kell állnom a játékosok mellett. Azokban a pillanatokban ők annyira a mérkőzésre koncentrálnak, hogy ezt meg kell bocsátani nekik. Ez nem olyan dolog, hogy van egy a bevonulásról szóló paragrafus, amit minden áron be kell tartani."

Hogy a felnőtt férfiaknak még a lélegzetük is elálljon
"Szeretem nézni, ahogy a közönség próbál utánozni engem. Amikor Phil Taylor következik, néha odaszólok az íróknak, hogy most olyan sokáig fogom kitartani a "THE POWEEEEEEEEEEEEEEEEEEER"-t, hogy a közönség soraiból senki nem lesz képes erre. S aztán nézem, ahogy a felnőtt férfiak kis híján megfulladnak levegővétel nélkül, megpróbálván velem együtt ezt végig kiáltani. Ez óriási."

Ne ijedj meg egy kis fujjolástól
"Szeretem Peter Manley-t és hiányolom is őt manapság. Annyira mulatságos látni 9.000 embert, ahogy az "Is This The Way To Amarillo"-t lelkesen éneklik (a második a linkelt összeállításban), majd ahogy a zene elhallgat, mindannyian azonnal fujjolni kezdenek. Peter nagyszerűen kezeli ezt." 

Legyen személyes
"A bevonulás egy egészen személyes dolog. Én láttam már bokszolókat és darts játékosokat is egyaránt mint elveszett bárányokat egy CD-vel a kezükben bolyongani, mert azon volt a bevonuló zenéjük, és arra akartak a kötelek közé, avagy a színpadra lépni. Ez fontos az ő számunkra." 

Ne értékeld alul a bevonulás jelentőségét
"Az emberek szokták kérdezni, hogy mennyire fontos a bevonulás? Erre csak azt tudom mondani, hogy elég fontos ahhoz, hogy engem itt alkalmazzanak. Ha én nem a bevonulásért és az egész felvezetéséért lennék, aki mi keresnivalóm lenne itt? Nem vagyok bíró, nem írok, nem vagyok szerves része magának a szigorúan vett mérkőzésnek. Mégis néhányan úgy vélik, hogy a bevonulások egy-egy este legfontosabb kellékei."


Végül egy kis saját kiegészítés a legutóbbi világbajnokságok kapcsán. A PDC-s világversenyen volt egy James Richarson nevezetű újonc, aki már nem is fiatalember, ám kitűnő választásával (a Vindaloo-val) egy pillanat alatt maga mellé állította az angol közönséget, melyet úgy vezényelt a színpadról teljes átéléssel, mint a legnagyobb karmesterek egy operaházban. Láthatóan annyira lázba hozta, hogy ennyi ember előtt, ilyen hangulatban vonulhat fel a színpadra, hogy már csak azért is drukkolt neki az ember, hogy ezt újra előadhassa majd a következő mérkőzését megelőzően is.

Sajnos a videó hangja elég gyatra - itt meg is hallgatható a szám 

A BDO világbajnokág Tony O'Shea "Hey Baby"-jétől volt hangos az utolsó percig is, még a kedvenc döntőbeli veresége ellenére is. A közönséget még csak biztatnia sem kellett, bármikor kitört belőlük a dallam és az egész nézőtér együtt énekelte a sztár bevonuló zenéjét a mérkőzés közben és utána is.



Ezzel szemben a hölgyeknél Anastasia Dobromyslova a James Bond "Oroszországból szeretettel" epizódjára épített bevonulása valahogy nagyon laposra sikerült (itt most nem volt mellé James Bond fiú, amiről John McDonald beszélt). Bár tartalmilag érthető a választás, ám a zene dallama, ritmusa nem igazán passzol egy lendületes színpadi bevonuláshoz.
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése