2011. május 9., hétfő

Szubjektív zárszó a XIII. Hungarian Open-hez

Közel három napot eltöltve a rendezvényen óhatatlanul is vannak az embernek észrevételei, gondolatai az eseménnyel kapcsolatban, különösen, ha sürög-forog a sűrűjében, akkor ráadásul még el is jut hozzá egy-két morzsa, amivel kiegészítve már úgy éreztem, hogy megírom ezeket itt a Dartsvilág hasábjain, hátha érdekel mást is az olvasók közül. Szóval ez most egy kevéssé hivatalos, tárgyilagos írás, sokkal inkább egy tipikus blogbejegyzés lesz a saját oldalamon.

Kezdeném talán onnan, hogy tudomásom szerint az idei Hungarian Open közel sem volt egy olyan természetes rendezvény, mint gondolhatják ezt azok, akik a versenynaptárra tekintve ezt annak vélték, avagy vélik. Tekintettel az MDSZ közel sem rózsás anyagi helyzetére, nagyjából egy hajszálon múlt, hogy a verseny egyáltalán megrendezésre került. A hajszálhoz persze hozzá kell képzelni néhány embert is, akik azon voltak, hogy ez mégis sikerüljön. Amint azt ez az írás is bizonyítja, sikerült - 2011. május 6-8. között megrendezésre került a XIII. Hungarian Darts Open.

Örömmel látott vendégek voltak a dartsosok a Corvin Bevásárlóközpontban

A helyszín ezúttal ismét egy pláza volt, ami szerintem általánosságban jó és színvonalas helyszíne a darts versenyeknek. Inkább az a kérdés, hogy a darts méltó-e a színvonalas környezethez, de erről majd később. Végülis Budapest frekventált, metróval is megközelíthető helye, autóval pedig mélygarázsban 5 órás ingyenes parkolás mellett nem hiszem, hogy panaszkodásra adhat okot. Ráadásul még a liftben is ki volt plakátolva a darts, így volt esélyük az oda látogatóknak megtalálni a sportversenyt. A bevásárlóközponton belüli helyszín pedig adottság, így a fő helység tekintetében időnként szűkösnek bizonyult, ezzel szemben a pihenő helységek irigylésre méltóan tágasak és kényelmesek voltak. Külön élmény volt az egész versenyhelyszín - beleértve a büfét is - füstmentessége.

Ami a lebonyolítást illeti, nem a szervezők tehetnek róla, de a WDF szabálya szerintem egy vicc. Arra gondolok, hogy előzetes internetes nevezések alapján kisorsoltatják a táblát függetlenül attól, hogy az előzetes jelentkezés és a helyszínen való megjelenés között bizony szignifikáns különbség mutatkozik. Röpke három éves tapasztalatom azt mutatja, hogy nem is kevés. Csupán én magam három év alatt másodszor járok úgy, hogy a 10 órakor kezdődő versenyen az első mérkőzésemet délután fél négykor játszom. Mindez azért, mert a kisorsolt ellenfelem már el se utazik ide. Sőt, a következő se... Az ember kétszer készül fel, melegít be, áll oda a táblához, melyhez várja az ellenfelét, majd vagy be se mondják már arra a táblára a mérkőzést, vagy bemondják ugyan, de mégsem jelenik meg ott az ellenfél. Aztán kiderül, hogy újabb másfél-két óra várakozást követően próbálkozhat újra a következő körben. És ezzel nem vagyok egyedül, a harmadik körben mellettem álló pontosan ugyanígy várta saját nyitómérkőzését.
Persze lenne erre normális megoldás is, amit a "nagy testvérnél" már felfedeztek. Ott ugyanígy van előzetes nevezés, sőt még azt is szigorúbban veszik - van, aki tudna erről mesélni... Ám a helyszínen először van a regisztráció és utána a sorsolás. S láss csodát, mindenkinek ott van az ellenfele, senki nemhogy két, de még csak egy fordulót sem megy játék nélkül. (A férfi mezőnyben kb. 30 játék nélküli mérkőzés volt szombaton...) Az egésznek annyi az ára, hogy a rögtönzött sorsolás igényel kb. egy háromnegyed órát. Én szívesen elcserélném az alsó hangon is három és fél órás várakozásomra.

Szervezőink kicsit elfáradtak a végére, megdolgoztak érte (Ziegenhám Medárd, Harsányi Enikő és Kövesdi Andrea)

Volt más jellegű várakozás is, szintén vissza-vissza térő probléma. A női mezőny ugyanis jóval kisebb létszámú, mint a férfiaké. Ennek következtében, ha az elődöntőkre, döntőkre egyszerre kell, hogy sor kerüljön - márpedig a színpad miatt ez így normális -, akkor számolni kell azzal, hogy ott sokkal kevesebb meccsel jutnak el ugyanaddig. Nem véletlenül ment oda a versenybírósághoz Irina Armstrong az első kiemelt (és későbbi győztes), hogy hadd ne kelljen már közel három órát várakoznia két mérkőzése között, de ha már mégis muszáj, akkor azt legalább csak közvetlenül a színpadi mérkőzés előtt kelljen megtennie. Lenne azért erre egy relatív egyszerű megoldás is, elég lenne a női mérkőzéseket csupán pár órával a férfi kezdést követően elindítani. Ezt követően már nem kellene órákat várni a hölgyeknek a mérkőzéseik között.

Valóban új kollekcióra volt szüksége, eltört a szára
Irinával szemben Bezzeg Nándival nem a versenyirodánál, hanem az étteremben futottam össze. Erre nyilván azért is kerülhetett sor, mert a legjobb magyar játékos a vártnál jóval korábban befejezte a játékot. Ám ő maga nem volt ettől elkeseredve, lelkesen mesélte, hogy milyen jó mérkőzést játszott az általa addig nem ismert finn ellen, akitől végül kikapott a második mérkőzésén. Nándinak egy-egy 16, 13 és 11-nyilas játékra volt szüksége a három nyert legjéhez, melynél ellenfele eggyel többet nyert, így ő jutott tovább. Végül meg sem állt az ötödik helyig. Bajnokunknál sokkal zaklatottabb volt Székely Pali, aki arra panaszkodott (pedig sose szokott...), hogy hitetlenkedő (vagy rutinos...) ellenfele a döntő leget megelőzően a bullra dobás megkezdése helyett előbb elment kiolvasni a szabálykönyvet, ugyanis nem akarta elhinni, hogy bullra dobással kell eldönteni a döntő leg kezdési jogát. Mindenesetre ez talán még a bullra dobás eredményénél is nagyobb jelentőséggel bírt, Pengét ugyanis ezzel tökéletesen zökkentette ki a játékból. (Ő pedig majd bővítheti saját "csalásokról", sportszerűtlenségekről szóló cikkét...)

Jerry Hendriks - örömmel láttuk?
Nem mennék el szó nélkül a győztes, Dave Prins teljesítménye mellett sem, ugyanis az úriember "mellékesen" a pénteki bemelegítő versenyt is megnyerte, így tulajdonképpen két napon keresztül sem talált nálunk legyőzőre. Azt pedig külön hőstettként tulajdoníthatjuk neki, hogy  szemre nehezen meghatározható, de vélelmezhetően nem egy tiszta tudatállapotban lévő holland ellenfelet legyőzött a fináléban, s így mégiscsak egy szimpatikus versenyző neve került a sorozat győztesei közé. S hogy aztán a tévében hogyan mutat majd a holland játékos, mint a nemzetközi dartsverseny második legsikeresebb játékosa, kvázi potencionális példakép, még a jövő zenéje... (Saját gyerekemmel nem biztos, hogy megnézetem...)

Ha már itt tartok, gyorsan túlesek a másik negatívumon is, ugyanis a pláza biztonsági embereit nem a világszínvonalú játék vonzotta be többször is a darts rendezvényre, hanem más okokból jöttek be beszélgetni. Az a helyzet, hogy inkább élni kellene a nagyszerű lehetőséggel és színvonalas környezettel, forgalmas helyszínnel, mintsem visszaélni és esetleg "faluszéli kiskocsmákba" űzetni a sportként való elismerésért küzdő játékunkat.  

Közeledve a legfontosabb eseményekhez, még egy érdekesség azért szintén a jókor, jó helyen álló "újságíró", fotós (?) mellett zajlott. Történt ugyanis, hogy az első női elődöntő 4-1-es állásánál a szpíker bemondta a mérkőzés végét, mire a felek kezet is fogtak és lejöttek a színpadról. Ekkor valahogy odakerült egy versenykiírás a szervezőkkel együtt, melyben feketén-fehéren ott állt, hogy a női elődöntőt és döntőt öt nyert legre vívják. Hát bizony ebben a kényes szituációban még a magukat szigorúan szabálykövetően nevezők sem vállalták fel a nyilvánvaló tévedést, helyette magyarosan elsunnyogva gyorsan tájékoztatták a második elődöntő résztvevőit, hogy - ha már így zajlott az első mérkőzés is - négy nyert legre vívják a mérkőzést. Más kérdés, hogy egy szabályokkal tisztában lévő játékos sem valószínű, hogy idő előtt kezet nyújt ellenfelének. De ez már profizmus, maradjunk az "amatőr" szervezet versenyénél.

A kéznyújtás, amely még várhatott volna min. egy leget - vagy ki tudja mennyit...

Az igazi versenynél, melyen a legnagyobb magyar sikert a legfiatalabb aratta. Kovács Patrik ugyanis az ifik mezőnyében végzett az élen, igazi döntőhöz méltó csatában legyőzve nagy riválisát Rowby "Little" John Rodriguezt, aki még másnap is ezen a vereségén kesergett a Facebook-on. Patrik élete első nemzetközi sikerét aratta, higgadtságát tekintve bízom a folyatásban is. Szintén nagyszerű eredményt ért el a remek formában versenyző Ihász Veronika is, akit végül csupán a világ közvetlen élvonalához tartozó, rendkívül rutinos Irina Armstrong tudott megállítani a döntőben. Rengeteget számít, hogy az orosz versenyző évek óta hétről-hétre nemzetközi versenyek állandó résztvevője, az aktuális WDF ranglista harmadik helyezettje Deta Hedman és Trina Gulliver mögött.

Kovács Patrikról, a hétvége legeredményesebb magyarjáról is álljon is egy nagy méretű fotó

A férfiaknál ezúttal sajnos nem került a színpadra magyar játékos, bár újra jó formában versenyzett Rucska József, 0-3-ról fordított meg fontos mérkőzést Nyíregyházki István, ismét ott volt az élmezőny mögött egy döntő leges mérkőzésen veszítő Kaufmann Krisztián, csak a végső győztestől kapott Balogh Béla, előtte pedig Vágó András. A gyengébbik nem képviselői közül azonban egyéniben a második hely mellett jutott még egy harmadik is magyar versenyzőnek Köntös Zsófia jóvoltából.

Ihász Veronika a Nemzeti Bajnoki címét követően a Corvin Bevásárlóközpontban is sikeresen szerepelt

A jó hangulatú befejezésről egy ciprusi páros igyekezett gondoskodni. Ezek a déli fickók igencsak tudnak örülni, ünnepelni, így aztán ha még okuk is van rá - márpedig vasárnap volt -, akkor feltétlenül színfoltjaivá válna egy-egy eseménynek. Páros győzelmük feletti örömükben még a centerpálya tábláját is megvásárolták a rendezőktől és hazavitték magukkal emlékbe, még akkor is, ha azt nem Phil Taylor, csupán Ziegenhám Medárd akasztotta le a csavarról a torna záró akkordjaként.

Egy másik színfolt: a norvég (!) hölgy (balra) a bemelegítő versenyen a férfiakat is megtréfálta jó párszor

Mindezzel együtt egy hazai győzelem mellett, viszont holland győzelem nélkül zárult a XIII. Hungarian Open, amely megrendezése nélkül egy jelentős fejezettel lenne ma szegényebb a magyar darts sport történelme. Köszönet tehát a szervezőknek a színvonalas torna létrejöttéért!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése