2011. február 24., csütörtök

A fődíj - élménybeszámoló (1. rész)

Átvette fődíját a II. Auchan Kupa győztese Nagy Csaba (a képen), ami nem volt más, mint a Premier League nyitófordulójának helyszíni megtekintése Londonban az O2 Arénában 9999-ed magával. Főhősünk volt olyan kedves és a Dartsvilággal is megosztotta "emlékiratának" 1. részét, melyet fogadjanak ezúton ráhangolódásnak és kedvcsinálónak immár a harmadik forduló mérkőzéseihez.


Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy Auchan kupa. Aminek a fődíja egy Londoni út, magasan szálló alkalmatossággal, ottani vendégszeretettel, bőséges pirkadati elemózsiával, háromszori napfelkeltével, teljes, helyi paripa és szekérhasználattal. Valamint bebocsájtást nyer a nézőtérre az O2 Arénában rendezett  PDC Premier League lefűrészelt csövű nyílvessző első fordulójára.

A szegény ember legszemüvegesebb fia, gondolt egyet és mondja az apjának – márpedig én édesapám elindulok ezen a viadalon! - Evvel a lendülettel elővette nyilait, felöltöztette a kis csemetéjét, kézen fogta mátkáját és elindultak az üvegvisszaváltó hegyen is túl,  egy széles nagy folyón  által kelve megérkeztek a Dunakeszi város,  körbefalazott, fedővel ellátott piacterére. Ámult bámult a kis szakállas ifjú, mert ott látta a sok ismert vitézt.


Köztük a tavalyi címvédőt, a sok fiatal trónkövetelő lovagot. Volt ott vitéz menyecske és rutinnal rendelkező „nyugdíjasház lakó”. Valamint az arca elé tartott szerkezettel, lovagok kicsinyített mását, kis dobozba bezáró varázsló is.

De a legény nem ijedt meg, eszébe jutottak apja szavai  –  te vagy az egyetlen szemüveges fiam, te most odamész!… igaz, hogy nem jó a látásod… igaz, hogy nem jó a dobási stílusod… igaz, hogy nem jó a frizurád… igaz, hogy nem jó az anyád főztje…de… de… azt mondják a szakavatottak, hogy szerencsés vagy… hát.. ha nincsen tehetséged, legalább használd ki a szerencsédet! Az ifjú így is tett és a végén győztes lett.


Mesélném én tovább is, de ez a főszereplő táncos manusz, kiment Londonba.

London:
Eső, kosz, szmog, sör, folyó, híd, „gross tik-tak”, vidámnak nem mondható házak és épületek. Az emberek sötét, gyászos ruhákban (Náray Tamásnak erős kihívás lenne). A dohányzás leszoktatás városa, gyakorlatilag egy óriás nikotintapasz :), a tömegközlekedés etalonja. Metró 2 percenként, a darts verseny utáni időben, azon a vonalon 30 MÁSODPERCENKÉNT jár.
O2 Aréna, ahogyan a neve is sugallja, valóban igazi aréna… amit művelnek benne az is.

Egyszer csak ott álltunk a párommal az O2 Aréna előtt és vártuk, hogy beengedjenek minket.
A „ajándék részlegen” a vártnál sokkal kevesebb választék volt mint amit gondoltam és azok nagy része gagyi pólókból állt. Az árakat gondolom nem kell mondanom (Borisnéni a gurulós szatyrával valószínűleg nem itt alkudna Taylor mezére az unokájának). Ide tartozik, hogy jó magyar szokás szerint a 180-as táblákból magamhoz vettem egy kisebb raklappal, „souvenir a rokonoknak” jelszóval a magam megnyugtatására :)


Izgatottan vártuk, hogy bejussunk, utoljára DJ Bobo koncertje előtt izgultam így 1991-ben :)
A különbség az, hogy itt nem tolongott a közönség mint a Borisnéni a buszmegállóban a csíkos szatyrával :)

Bejutottunk. Mivel ez egy sportcsarnok és mi a lelátóra kaptunk jegyet, fel kellett mennünk a lépcsőn. Mi volt az amit először megláttam… a sörcsap és utána… sörcsap és  utána… még sörcsap és mielőtt beléptünk a szektorunkba, még elakadtunk egy sörcsapban. Gyakorlatilag, ha elindultam volna egy igazi Hofi féle magyar vándorral és minden csapnál ittam volna egy pohárral, még mindig ott ápolnának alkoholmérgezés miatt. (Igaz ismerek olyan embereket akiknek ez csak alapozásra lenne elég :))

Elfoglaltuk a helyünket és csak néztem…ámultam-bámultam…  tátott szájjal, mint kezdő prosti az állásinterjún. Néztem a színpadot mint 91- ben :) Körbenéztem és nem hittem el, hogy az általam igen csak imádott sport, ahol 8 emberke fog játszani ,érdekel 8-10 ezer embert és nem elég, hogy ennyi embert érdekel, de jegyet vásárol és eljön ide élőben 4 dimenzióban nézni! A Soul szerdákon 12-16 ember (ami sokkal több mint 8) küzd, és a játékosokon kívül gyakorlatilag nulla nézőt érdekel (igaz egy kis minőségbeli különbség van a két rendezvény között)  Bár ha Borisnénit le tudnánk csalogatni nézőnek akkor… -de mivel? – azt mégsem mondhatjuk neki, hogy darts verseny van. Rögtön ránk uszítaná a kis tacskóját  - szemtelen huligánok, kigúnyoljátok szegény öregasszonyt, szőrike torokra! – kiáltással. :)


Volt ott minden korosztály, a 15-80- ig. Az idősebbek, főleg a nénik, saját a vasúttól megirigyelt kézi tárcsás 180-as szerkezettel érkeztek. Nagyon édesek voltak. (A Borisnéni, valószínűleg, saját készítésű 180 liter borral érkezett volna. Persze ez csak feltételezés)
Szóval ahogyan ott tájoltam mint a postagalamb, arra lettem figyelmes, hogy 5 pec múlva kezdődik és még a fele sem telt meg a helyeknek – talán mégsem érdekel annyi embert?

Miközben ezen járt az eszem… egyszer csak  megszólaltak a hangszórók több ezer watton. A mellkasomon lüktetett a zene és az effekt ereje (mint a Bobo koncerten) kicsit más hatással volt rám, mint otthon a gép előtt ülve 0,2 Watton hallgatva. A hideg kirázott, mint amikor gyerekkoromban kaviccsal dobáltuk az utcán haladó autókat és a Borisnéni átkiabált az út túloldaláról –  úgyis  megmondalak anyádnak te gyerek!

Rendesen megalapozták a hangulatot a bevezető kisfilmek áradata, a versenyzők régebbi meccseiből összevágott jelenetek. (Ezek egyre jobban sikerülnek.) Majd csend… és megszólalt a „műsorvezető” Beszólította a kezdő párost, természetesen a bevonuló zenére óriási őrjöngés és éneklés. Webster és Wade. Már ott állnak és dobják a „szoktató” nyilakat, ekkor látom döbbenten, hogy még mindig csak félig van az aréna (óriási csalódás az arcomon) na mindegy engem a meccs érdekel.


Rögtön mind a két versenyző 180-180- as dobással kezdett. Ennél azt hiszem erősebb kezdést nehéz elképzelni. Akaratlanul is felugrott a helyéről az ember és emelgette a frissen szerzett számára még idegen 180-as táblácskáját, miközben torkaszakadtából üvöltött. Erről az Athéni olimpia jutott eszembe a kézi és vízilabda meccsein kiabáltam és éreztem így magam (nevezhetjük extázisnak is).

Minden kiszállónál ugyanez az érzés, gyakorlatilag egy, meccsen szerzett góllal egyenértékű a hangulata és hatása a nézőkre. (Borisnéni volt ilyen hangulatban amikor bevamzerolhatott anyámnak.) Jött az első szünet és várva várt nélkülözhetetlen te-terereree-re-re-ree-ree…  legalábbis én így hallom. Ilyenkor tényleg elszabadul a pokol és azt veszem észre, hogy én is ott ugrálok mint egy kanos kis maki a ketrecben és tiszta erőből éneklem a tömeggel ezt a pár hangot (ahogyan anno DJ Bobo refrénjeit :)) Nem is tudsz mást csinálni, egyszerűen visz magával a tömeg hangulata. Képtelen vagy uralkodni magadon és nem is akarsz ellene tenni semmit. Ez nem is lenne számodra furcsa, de ez egy Darts mérkőzés, ahol az az etikett, hogy kussban vagy. Legalábbis ezt szoktad meg. És ez még csak 4-5 ezer ember hangja.

Vége van a mérkőzésnek, öröm, te-tere… Ekkor jött az újabb döbbenet az arcomra. Körülnéztem és fullon volt a helység. A közönség egy jó nagy részét nem érdekelte ez az összecsapás( furcsa) de a zenére beértek.


A dühöngő részen vannak az igazi fanatikus szurkolók akik a hosszú asztalok között ülnek, miközben a sorok között söröshordóval a hátukon mászkáló emberkék csapolják a friss nedüt a megszomjazott rajongóknak. De ha még ez sem lenne elég, kis kerekes szatyorral (most tudom kire gondoltok, de nem ő az) sétálgató egyének osztogatják a 3dl –es üveges söröket.

Jött a kisfilm a következő mérkőzés játékosairól. Ezek annyira jól sikerültek és olyan alapot biztosítanak a bevonuláshoz, hogy be…rsz.  Anderson vs Whitlock. Annak ellenére, hogy igen népszerűek azért annyira nem kedveli a közönség a skót és az ausztrál emberkéket. De a bevonulás a szokásos őrületes éneklésben történik, mert a néző szereti jól érezni magát. A közönség sokat énekel a mérkőzés közben, a karéj két oldalán egy-egy kis csoport ül, akik tulajdonképpen önkéntes hangulatfelelősök. Szerintem ezek a fiatalemberek, iskola mellett, alkoholszonda tesztelőként dolgoznak hétvégeken. Ők indítanak el mindent új nótát, persze én egyet sem ismerek közülük, mint ahogyan a fradi indulót sem tudnám énekelni.


A meccs az zajlik, a közönség őrjöng minden maximális dobásnál és kiszállónál. Közben énekelgetnek, de úgy, hogy állnak fölötted, a józanság teljes jelenléte nélkül a kezükben a műanyag fél literes sörös pohár és ütemre lóbálják a fejed fölött miközben küzdenek az egyensúlyuk  megtartásával, olyan kilengéssel amit a megboldogult ikertornyok tetején élhettek át szélvihar esetén. És nem és nem és nem borul ennek ellenére rád a folyadék, csak kis kezdeti izgalmi állapoti cseppek hullnak a tested egyes részeire.

vége az 1. résznek - folytatása következik...

The Dancer





És akkor lássuk a csütörtök esti párosítást, immár a harmadik fordulóból:



5 megjegyzés:

  1. Fantasztikus!
    A beszámoló.
    Ezt az embert hivatalból el kellene küldeni minden
    versenyre és fizetett hirdetésben közzé tenni a
    beszámolóit.Mikor jön a második rész?
    Ugye holnap?
    Köszönöm szépen Csabi
    Tar Béla

    VálaszTörlés
  2. Azt hiszem a megfelelő ember nyerte ezt az utazást! :) :)

    Kulcsár Attila

    VálaszTörlés
  3. Maximálisan egyetértek mindkét előttem szólóval!!!

    Szamos Józsi

    VálaszTörlés
  4. Gratulálok, Csabi!
    Legalább olyan jól forgatod a "tollat" mint a nyilat. ;)

    götz balázs

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm szépen!
    Béla! Látszik, hogy nem olvastad eddig a Soul oldalát. Beszámoltam tavaly az összes Bp. fordulóról,az akkori soul keddekről, a csapatmeccsek nagy részéről és a soft országos kiemelt csb. döntőjéről is. Meg ilyesmi. De úgy néz ki, idén az utóbbiról már nem kell beszámolnom:)
    Dhe Dancer

    VálaszTörlés