Őszintén szólva nem állt szándékomban külön is írni erről a fordulóról, de Phil Taylor 9-nyilasa "kierőszakolta" ezt a bejegyzést...
Igaz ez főleg azt követően, hogy a hétvégén már "elhallgattam" egy 9-nyilast, melyet a fiatal holland, Michael van Gerwen dobott vasárnap a UK Open második selejtezőjén. Az U21-es vb-döntőben is érdekelt van Gerwen ráadásul mindezt a fináléban vitte véghez - melyben (szintén 108 fölötti átlaggal) Dave Chisnall-t győzte le 6-1-re -, ráadásként egy 170-es kiszállóval is megspékelve pazar teljesítményét.
Visszatérve a csütörtök esti aberdeen-i játéknaphoz elmondható, hogy a darts egy újabb szép ünnepe volt ez az este. A négy ezer skót fantasztikus atmoszférát teremtett a nyolc játékosnak, s ezt koronázta meg Phil Taylor bemutatója.
A nyitómeccs már önmagában remek felvezetés volt, melyben még azt is láthattuk, hogy bizony a legnagyobbak is képesek mély hullámvölgybe kerülni egy- egy mérkőzésen belül, hogy aztán nevükhöz méltó módon kászálódjanak ki belőle és fejezzék be a mérkőzést egy komoly téttel bíró piros bullos dobással. Raymond van Barneveld 2-0-lal kezdett Adrian Lewis ellen, ám nem sokkal később már 2-5 állt az eredményjelzőn. A világbajnok ekkor úgy játszott, hogy komolyan benne volt egy 9-nyilas lehetősége is a játékában. Eközben Barney volt, hogy körökön keresztül nem dobott triplát, sőt néha még a célba vett szektort is eltévesztette. Majd újabb fordulat következett, s máris 5-5 lett az állás. Lewis állt közelebb ezt követően a nyeréshez, 6-5-re és 7-6-ra is ő vezetett, ám az újra nagy kedvvel játszó, s a közönség maximális támogatását is maga mögött tudó Barney egy remekbe szabott 126-os (piros bullos) kiszállóval mentett pontot egy 12-nyilas legben. (Lewis ekkor kilenc nyíl után 51-ről várta, hogy befejezhesse a mérkőzést...)
A második találkozón Andy Hamilton 0-4-es állásnál, 14 elrontott kiszállót követően talált bele először a duplába a szemszögéből 2-8-ra végződő Gary Anderson elleni mérkőzésen. A repülő skót ha nem is a teljesítményétől (85 alatti átlag), de a hazai közönség fergeteges támogatásától valóban szárnyalt, hiszen még az interneten keresztül is érezhető volt a kitűnő hangulat.
Ezt követően került sor Phil Taylor Kevin Painter elleni mérkőzésére, melyen öt leget követően 4-1 volt az állás. Igen ám, csakhogy Painter javára. Ekkor a tizenötszörös világbajnok már tudta, hogy ezen az estén valami rendkívülire is szüksége lesz a nagyszerűen játszó ellenfele megtörésére, s mi sem volt ennél jobb eszköz The Power számára, mint 4-5-nél egy 9-nyilassal kiegyenlíteni. Hogy ez se legyen "unalmas", ezúttal egy 180-174-147 kombinációban adta elő pályafutása kilencedik TV-s 9-nyilasát (ezt még két internetessel toldotta meg korábban, így összesen 11 közvetített tökéletes játéknál tart "az öreg"). Ezzel persze a nevét szokás szerint kórusban skandáló közönséget is végképp lázba hozta, míg végül folytatva a lendületet 8-5-tel a mérkőzést is megnyerte. Ezen a találkozón még a vesztes is élvezte a játékot.
Zárásnak egy Simon Whitlock - James Wade párharc maradt, melyen már-már az a veszély fenyegette The Machine-t, hogy nemhogy porszem kerül a gépezetbe, de a fogaskerekek majdnem darabokra hullanak, midőn az ausztrál már 7-0-ra vezetett. Egyetlen leg hiányzott ekkor a csúfos véghez. Ám Whitlock elkezdte "szokás szerint" nem befejezni a mérkőzést, Wade pedig sorra nyerni a legeket, s 7-4-nél már-már a drámai befejezésben lehetett reménykedni. Főképp, hogy a 7-5-höz is két nyila volt az angolnak a D20-ra. Ám ekkor újfent hibázott, s Whitlock már kegyetlenül vágta bele az első dárdát ugyanabba a D20-ba, s nyerte meg végül az átlagos (96-os átlagokat hozó) találkozót.
Minden további lényeges információ - eredmények, átlagok, tabella, link a mérkőzések felvételről való megtekintésére és a fotógalériára, valamint a következő forduló párosítása - a McCoy's Premier League Darts 2012-es eseményére a Dartsvilágon létrehozott külön oldalon megtekinthető.
yOK$ feel the power xDDD
VálaszTörlésLehet ,hogy én vagyok a pancser de nekem nem ment a közvetítés....
VálaszTörlés