Egy Justin Pipe végső sikerét hozó nagyszerű döntővel fejeződött be vasárnap késő este a PDC Austrian Open a wiener neustadti Arena Novában. A pályafutása eddigi legnagyobb tornagyőzelmét arató The Force a győzelemhez vezető úton három, a Premier League-ben érdekelt sztárt is felülmúlt. Ezzel a diadallal a világranglistán is fontos mérföldkőhöz érkezett, bekerült a legjobb 16 közé.
A vasárnap esti programra egy ideje már nem lehetett jegyet kapni, ennek megfelelően akkor már több, mint ezer ember tombolt a nézőtéren a műsorvezető hangulatfokozó felvezetésére.
Ám ezt még megelőzte a délutáni szekció, ahol a legjobb nyolc közé kerülés volt a tét. Ezen a Premier League résztvevők létszáma megfeleződött. Míg Raymond van Barneveld és James Wade sikerrel vették az akadályt, addig Gary Anderson és Kevin Painter elbuktak ebben a körben. Előbbit Justin Pipe búcsúztatta, utóbbin pedig Dave Chisnall gázolt át. The Artist ezt erősen zokon is vette, a mérkőzést követően percekig csitítgatta a láthatóan - és teljesen jogosan - felpörgött Chizzy-t. Nem tudom mi szükség volt erre, akkora verést kapott ugyanis (több, mint 20 pontos különbség volt az átlagokban), hogy jobban tenné, ha - sok társához hasonlóan - ezt is méltóan el tudná viselni. Chisnall a mérkőzésen 8 db 180-ast dobott, és a 113,09-es átlagával az egész torna legjobbját érte el. A győztes legekhez a következő számú nyilakra volt szüksége: 14, 12, 13, 13, 12, 12. Élmény volt nézni.
Ezzel együtt a nyolcaddöntőkre is az volt a jellemző - mint az egész tornára is összességében -, hogy a mérkőzések szinte kivétel nélkül egyoldalúak voltak. A találkozók felénél már minden esetben tudni lehetett, hogy ki lesz a győztes. Még az egyetlen 6-5-re végződő játékban is már 5-2-re vezetett a későbbi győztes.
És nem volt ez másképp este sem. Hamar kiderült, hogy az adott meccsen éppen ki milyen formában van, ami korán el is döntötte a találkozók kimenetelét. Az egyetlen 6-5-re végződő negyeddöntőben is volt már 4-1 is - szintén a későbbi győztesnek.
Óriásit tudott változni egy-egy játékos teljesítménye egyik mérkőzésről a másikra. Többen is voltak a torna során, akik egyszer-egyszer fantasztikusan játszottak, hogy aztán egy későbbi mérkőzésükön szó szerint betlizzenek. Michael Smith az első fordulóban 9-nyilast, 10 db 180-ast és 110-es átlagot dobott - a második fordulóban felejthető játékkal kikapott. Két napig jól játszott, 100 fölötti átlagot dobott Mark Webster, aztán a harmadik napon 87-es átlaggal súlytalan volt Barney ellenében. Szintén két napig remekelt Michael van Gerwen, közel 105-ös átlaggal is nyert meccset, a harmadik napon pedig 90 alatti játékkal kapott ki. Kim Huybrecths 6-0-ra győzte le van der Voort-ot, hogy másnap szinte ugyanannyira kapjon ki Wade-től (igaz, mindkét meccsen a vesztes fogott ki roppant rossz napot). A legnagyobb mélyrepülést a legmagasabbról induló Dave Chisnall mutatta be, egy napon belül dobott 113-as, 91-es, majd befejezésnek 83-as átlagot.
Érdekes pályát futott be James Wade, aki nagymestere annak, hogy annyit adjon ki magából, amennyi az adott mérkőzés megnyeréséhez kell - már amíg sikerül. A második fordulótól kezdve egészen a döntőig menetelt 91-es, 86-os, 97-es és 88-as átlagokkal - miközben soros ellenfelei rendre alulmúlták ezeket. Slusszpoén, hogy aztán a döntőben végül egy közel 106-os átlag - közte egy 10 nyilas leggel - sem volt számára elegendő a győzelemhez...
Wade végső vereségének az oka egyetlen tényezőben keresendő, akit Justin Pipe-nak hívnak. A lassú játéka miatt sokaknak ellenszenves, vagy éppen csak álmosító The Force azzal tudott a mezőny fölé kerekedni, hogy messze ő volt a legkiegyensúlyozottabb a mezőnyben - talán egy szenvedős mérkőzésétől eltekintve az összes többit tulajdonképpen magabiztosan hozta. Pedig a sorsolása nem volt különösebben kedvező. Nyitómeccsnek péntek éjszaka a hazaiak kedvencével, Mensur Suljovic-csal kezdett, s nem a közönségen múlt, hogy nem kapott ki már a nyitókörben. Ám mind a mutatott teljesítménye, mind a praktikája (füldugóval játszott, hogy kizárja a nézőtéri zajokat) nyertessé tette. Az egyetlen kínkeserves meccse a második fordulóban volt, ahol egy kevéssé ismert holland fiatalemberen kellett átverekednie magát, de ezt megoldja jöhetett a vasárnapi Gary Anderson, Joe Cullen (Whitlock legyőzője), Raymond van Barneveld, James Wade sorozat. Aki ezeket a mérkőzéseket mind megtudja nyerni, feltétlenül megérdemli a tornagyőzelmet.
Pipe különösen büszke volt az utolsó két mérkőzésen aratott sikerére, hiszen Raymond van Barneveld legyőzésével egy ötszörös világbajnokot múlt felül, míg James Wade-t először sikerült legyőznie, öt vesztes találkozójukat követően. A naponta négy órákat edző, háromgyerekes angol játékos ezzel a világranglistán is nagy lépést tett, hiszen a most kivívott 15. pozíciója automatikusan feljogosítja őt az összes nagy tornán való indulásra.
Ám ezt még megelőzte a délutáni szekció, ahol a legjobb nyolc közé kerülés volt a tét. Ezen a Premier League résztvevők létszáma megfeleződött. Míg Raymond van Barneveld és James Wade sikerrel vették az akadályt, addig Gary Anderson és Kevin Painter elbuktak ebben a körben. Előbbit Justin Pipe búcsúztatta, utóbbin pedig Dave Chisnall gázolt át. The Artist ezt erősen zokon is vette, a mérkőzést követően percekig csitítgatta a láthatóan - és teljesen jogosan - felpörgött Chizzy-t. Nem tudom mi szükség volt erre, akkora verést kapott ugyanis (több, mint 20 pontos különbség volt az átlagokban), hogy jobban tenné, ha - sok társához hasonlóan - ezt is méltóan el tudná viselni. Chisnall a mérkőzésen 8 db 180-ast dobott, és a 113,09-es átlagával az egész torna legjobbját érte el. A győztes legekhez a következő számú nyilakra volt szüksége: 14, 12, 13, 13, 12, 12. Élmény volt nézni.
Ezzel együtt a nyolcaddöntőkre is az volt a jellemző - mint az egész tornára is összességében -, hogy a mérkőzések szinte kivétel nélkül egyoldalúak voltak. A találkozók felénél már minden esetben tudni lehetett, hogy ki lesz a győztes. Még az egyetlen 6-5-re végződő játékban is már 5-2-re vezetett a későbbi győztes.
És nem volt ez másképp este sem. Hamar kiderült, hogy az adott meccsen éppen ki milyen formában van, ami korán el is döntötte a találkozók kimenetelét. Az egyetlen 6-5-re végződő negyeddöntőben is volt már 4-1 is - szintén a későbbi győztesnek.
Óriásit tudott változni egy-egy játékos teljesítménye egyik mérkőzésről a másikra. Többen is voltak a torna során, akik egyszer-egyszer fantasztikusan játszottak, hogy aztán egy későbbi mérkőzésükön szó szerint betlizzenek. Michael Smith az első fordulóban 9-nyilast, 10 db 180-ast és 110-es átlagot dobott - a második fordulóban felejthető játékkal kikapott. Két napig jól játszott, 100 fölötti átlagot dobott Mark Webster, aztán a harmadik napon 87-es átlaggal súlytalan volt Barney ellenében. Szintén két napig remekelt Michael van Gerwen, közel 105-ös átlaggal is nyert meccset, a harmadik napon pedig 90 alatti játékkal kapott ki. Kim Huybrecths 6-0-ra győzte le van der Voort-ot, hogy másnap szinte ugyanannyira kapjon ki Wade-től (igaz, mindkét meccsen a vesztes fogott ki roppant rossz napot). A legnagyobb mélyrepülést a legmagasabbról induló Dave Chisnall mutatta be, egy napon belül dobott 113-as, 91-es, majd befejezésnek 83-as átlagot.
Érdekes pályát futott be James Wade, aki nagymestere annak, hogy annyit adjon ki magából, amennyi az adott mérkőzés megnyeréséhez kell - már amíg sikerül. A második fordulótól kezdve egészen a döntőig menetelt 91-es, 86-os, 97-es és 88-as átlagokkal - miközben soros ellenfelei rendre alulmúlták ezeket. Slusszpoén, hogy aztán a döntőben végül egy közel 106-os átlag - közte egy 10 nyilas leggel - sem volt számára elegendő a győzelemhez...
Wade végső vereségének az oka egyetlen tényezőben keresendő, akit Justin Pipe-nak hívnak. A lassú játéka miatt sokaknak ellenszenves, vagy éppen csak álmosító The Force azzal tudott a mezőny fölé kerekedni, hogy messze ő volt a legkiegyensúlyozottabb a mezőnyben - talán egy szenvedős mérkőzésétől eltekintve az összes többit tulajdonképpen magabiztosan hozta. Pedig a sorsolása nem volt különösebben kedvező. Nyitómeccsnek péntek éjszaka a hazaiak kedvencével, Mensur Suljovic-csal kezdett, s nem a közönségen múlt, hogy nem kapott ki már a nyitókörben. Ám mind a mutatott teljesítménye, mind a praktikája (füldugóval játszott, hogy kizárja a nézőtéri zajokat) nyertessé tette. Az egyetlen kínkeserves meccse a második fordulóban volt, ahol egy kevéssé ismert holland fiatalemberen kellett átverekednie magát, de ezt megoldja jöhetett a vasárnapi Gary Anderson, Joe Cullen (Whitlock legyőzője), Raymond van Barneveld, James Wade sorozat. Aki ezeket a mérkőzéseket mind megtudja nyerni, feltétlenül megérdemli a tornagyőzelmet.
Pipe különösen büszke volt az utolsó két mérkőzésen aratott sikerére, hiszen Raymond van Barneveld legyőzésével egy ötszörös világbajnokot múlt felül, míg James Wade-t először sikerült legyőznie, öt vesztes találkozójukat követően. A naponta négy órákat edző, háromgyerekes angol játékos ezzel a világranglistán is nagy lépést tett, hiszen a most kivívott 15. pozíciója automatikusan feljogosítja őt az összes nagy tornán való indulásra.
A vasárnapi eredmények
Harmadik forduló (Nyolcaddöntők)
Richie Burnett (97,34) 6-3 Dean Winstanley (88,61)
Mark Webster (86,97) 2-6 Raymond van Barneveld (102,57)
Joe Cullen (97,99) 6-4 Mark Walsh (86,09)
Gary Anderson (91,42) 2-6 Justin Pipe (100,17)
James Richardson (90,60) 6-5 Michael van Gerwen (89,29)
Dave Chisnall (113,09) 6-3 Kevin Painter (92,52)
Wes Newton (89,31) 6-3 Denis Ovens (86,34)
James Wade (85,99) 6-1 Kim Huybrechts (74,97)
Negyeddöntők
Richie Burnett (87,18) 3-6 Raymond van Barneveld (94,26)
Joe Cullen (93,71) 4-6 Justin Pipe (97,25)
James Richardson (84,09) 3-6 Dave Chisnall (91,12)
Wes Newton (91,56) 5-6 James Wade (97,06)
Elődöntők
Raymond van Barneveld (93,27) 3-6 Justin Pipe (107,42)
Dave Chisnall (82,72) 2-6 James Wade (88,37)
Döntő
JUSTIN PIPE (99,64) 6-3 James Wade (105,56)
Néhány további fotó a vasárnapi játéknapról
 |
| van Barneveldnek mindenki meg akarta mutatni a telefonját |
 |
| Ugyanúgy vezényelte a közönséget, mint a világbajnokságon |
 |
| Richardsonnak mindene a közönség |
 |
| "Nézd csak hogy remeg még mindig a kezem" |
 |
| "Azért egyszer csak eldobja végre azt a fránya nyilat..." |
 |
| Pipe győzelmi mámorban |
én ott voltam!!!! király volt a vasárnapi döntő és hangulat is!!!
VálaszTörlésKöszi Peti!
VálaszTörlésBé