Bár már az idei versenynaptár közzétételekor jelezték, hogy változás áll majd be a PDC európai versenykörútjában, most az első állomást követően már közelről is meg lehetett tapasztalni, hogy valójában mennyire más lett az idei program. Míg az elmúlt években megszokhattuk, hogy akár a magyar játékosok is belekóstolhattak Bezzeg Nándor mellett egy-egy verseny légkörébe, az idén már zsinórban hetedik bajnoki címét ünneplő éljátékosunknak is roppant nehéz lesz újból letennie névjegyét még az öreg kontinensen is.
Még a tavalyi esztendőben is az volt a helyzet, hogy nagyon kíváncsian vártam Bezzeg Nándor angliai versenyen való részvételét. Ismert volt ugyanis, hogy míg Európában sokan bejuthattak a selejtezőn keresztül is egy-egy tornára, s így - lássuk be - jelentősen hígabb mezőnnyel rajtolt a verseny, addig Angliában csak a PDC-s versenyengedély birtokában lehetett nevezni és indulni, ami sokkal egyenszilárdabb, erősebb mezőnyt jelentett. Míg Európában az első egy-két fordulóban ki lehetett fogni gyengébb játékosokat is, addig a szigetországban erre esély sem volt, már az első fordulóban is mindenképpen erős ellenfél jutott mindenkinek.
Igenám, csakhogy nagyot fordult a PDC-s világ 2012-re, s nyugodtan kimondható, hogy az idén kifejezetten az európai tornák az erősebbek. Ez alatt természetesen a hétvégi versenyeket értem, melyek tavaly egységesen Players Championship név alatt futottak, az idén Európában már csak European Tour a gyűjtőnevük. Bár tavalyhoz képest Angliában is tovább erősödött egy-egy verseny mezőnye, miután az idén már szigorúan csak 128 nevezést fogadnak el ezen tornákra, nincs tehát forduló a táblára kerülésért. Ezzel szemben az európai sorozatot 64-es táblával játszák ráadásul úgy, hogy ennek felét a világranglista első 32 játékosa teszi ki.
A maradék 32 helyre ugyan szintén selejtezőkből lehet bekerülni, de ebből húsz hely az angoloké (Ausztriába olyanok sem bírtak eljutni, mint pl. Ted Hankey, Dennis Priestley, Robert Thornton, John Henderson vagy sok más, korábban a középmezőnyhöz tartozó játékos), négy a rendező országé, s nyolc hely biztosított az összes többi európai - köztük a magyarok - számára is. Ráadásul ezért a nyolc helyért a versenytől teljesen függetlenül, külön egy németországi selejtezőn kell részt venni, olyanok társaságában, mint Michael van Gerwen, Roland Scholten, Jelle Klaasen, Kim Huybrechts. S bár nem voltak sokan az első ilyen selejtezőn, mégis csupa neves játékosnak sikerült csak kivívnia a részvételt. Azt a részvételt, amely garantáltan egy kiemelt játékos elleni első fordulót jelent a nagy tornán, hiszen a selejtező nélkül induló versenyzőkhöz sorsolják hozzá a különböző kvalifikációkon sikerrel jártakat.
Mindez azt jelenti, hogy az idén egy sikeresnek mondható szerepléshez sikerrel kell venni egy önálló kvalifikációs tornát, majd pedig hetekkel később a fő verseny első fordulójában le kell győzni egy kiemelt játékost. Itt kezdődhet 2012-ben egy eredményes európai szereplés.
Ezzel párhuzamosan sokkal nagyobb szerepet kapott az idén a Qualifying School, amelyet idén másodszor rendeztek meg az év elején, de míg tavaly sok versenyzői kártyát e nélkül is meg lehetett szerezni, az idén a tágabb élmezőnyt kivéve már csak ott lehetett a PDC-s versenyzésre jogosító igazolványt kiharcolni. Márpedig igazi PDC-s pályafutáshoz, rendszeres versenyzéshez az ma még inkább nélkülözhetetlen, mint ahogy az is, hogy aki a PDC-ben akar szerepelni, annak angliai versenyeken (is) részt kell vennie. Egyszerűen megszűnt az a lehetőség az európaiak számára, hogy elutazzanak egy évben 4-6 európai tornára, s ott vitézkedjenek, mert ahogy írtam, már az odakerülés is sokkal komolyabb játékerőt kíván.
Az új lebonyolítási rendszerrel az európai játékosok lehetőségei jelentősen beszűkültek, s Bezzeg Nándornak is komoly kihívást jelent majd, hogy visszakapaszkodjon a mezőnybe, neve újra feltűnhessen a PDC ranglistáján. Nagyszerű dolog volt, hogy februárban Magyarország ott lehetett a világ 24 csapata között, ám a mai állás szerint ez már nem következne be - ranglistás játékos nélkül egyetlen válogatott sem vehet részt azon az eseményen. Adott tehát az új kihívás, mind egyéni, mind pedig az ország képviseletében.
Ennyit a játékosok oldaláról, s most nézzük a közönséget. A változtatás mozgatórugója ugyanis hivatalosan a közönség jobb kiszolgálása volt. Míg korábban a verseny két napja során lejátszott több, mint 254 mérkőzésből a nézők kb. 14-16-ot tekinthettek meg (6%), most Wiener Neustadtban a három napra jutó 63 találkozóból 47-et (75%) követhettek végig élőben. Ez bizony az ő nézőpontukból valóban talán még jelentősebb változás, mint amivel a játékosok szembesültek.
Ausztriában a péntek délutáni családias hangulat vasárnap estére az egész csarnokot megtöltő tömeggé nőtte ki magát. A versenyt e közben a hétvégi angol tornák és a major tornák közé pozicionálták, ami a pénzdíjakban is megjelent. Ellenben a résztvevőket tekintve a majorhöz képest a jelentős különbség mindössze a TV távollétében, és a végig mindössze 6 nyert legre vívott találkozókban mutatkozott meg. Minden egyéb tekintetében a közönség ugyanazt kapja, mintha egy UK Opent, egy World Matchplay-t vagy akár egy Grand Slam of Darts-ot tekintene meg Angliában, csak mindezt egy-egy európai városban.
S a két - minden bizonnyal - sportszerűtlenül visszalépő világbajnokon kívül a többi sztár hozta is magát, tisztességesen küzdött, s többnyire ugyanígy viselte el a vereségét is. Volt aki kifejezetten igyekezett a közönség kegyeibe férkőzni, Dave Chisnall pl. a harmadik napra osztrák zenére cserélte a saját bevonulózenéjét - értékelte is a helyi közönség. Az ismert osztrák napilap, a Kurier nem csupán hirdette magát öles betűkkel a háttérben, de a vasárnapi számában majdnem egész oldalas, fényképekkel illusztrált cikket is megjelentetett. Egyedül a TV kamerák hiányoztak a nagyszabású show-ról, de ki tudja, később talán már azok is részesei lesznek az Európát is hódítása alá vevő világszínvonalú dartsnak.
Akit érdekel, hogy milyen volt hangulat Wiener Neustadtban, azoknak ajánlom az alábbi, kifejezetten ezt a célt szolgáló amatőr videós összeállítást, elsősorban bevonulásokkal, némi játékkal fűszerezve, a végén egy emléket montírozva Justin Pipe pályafutása eddigi legnagyobb tornagyőzelméről.
Mindez azt jelenti, hogy az idén egy sikeresnek mondható szerepléshez sikerrel kell venni egy önálló kvalifikációs tornát, majd pedig hetekkel később a fő verseny első fordulójában le kell győzni egy kiemelt játékost. Itt kezdődhet 2012-ben egy eredményes európai szereplés.
Ezzel párhuzamosan sokkal nagyobb szerepet kapott az idén a Qualifying School, amelyet idén másodszor rendeztek meg az év elején, de míg tavaly sok versenyzői kártyát e nélkül is meg lehetett szerezni, az idén a tágabb élmezőnyt kivéve már csak ott lehetett a PDC-s versenyzésre jogosító igazolványt kiharcolni. Márpedig igazi PDC-s pályafutáshoz, rendszeres versenyzéshez az ma még inkább nélkülözhetetlen, mint ahogy az is, hogy aki a PDC-ben akar szerepelni, annak angliai versenyeken (is) részt kell vennie. Egyszerűen megszűnt az a lehetőség az európaiak számára, hogy elutazzanak egy évben 4-6 európai tornára, s ott vitézkedjenek, mert ahogy írtam, már az odakerülés is sokkal komolyabb játékerőt kíván.
Az új lebonyolítási rendszerrel az európai játékosok lehetőségei jelentősen beszűkültek, s Bezzeg Nándornak is komoly kihívást jelent majd, hogy visszakapaszkodjon a mezőnybe, neve újra feltűnhessen a PDC ranglistáján. Nagyszerű dolog volt, hogy februárban Magyarország ott lehetett a világ 24 csapata között, ám a mai állás szerint ez már nem következne be - ranglistás játékos nélkül egyetlen válogatott sem vehet részt azon az eseményen. Adott tehát az új kihívás, mind egyéni, mind pedig az ország képviseletében.
Ennyit a játékosok oldaláról, s most nézzük a közönséget. A változtatás mozgatórugója ugyanis hivatalosan a közönség jobb kiszolgálása volt. Míg korábban a verseny két napja során lejátszott több, mint 254 mérkőzésből a nézők kb. 14-16-ot tekinthettek meg (6%), most Wiener Neustadtban a három napra jutó 63 találkozóból 47-et (75%) követhettek végig élőben. Ez bizony az ő nézőpontukból valóban talán még jelentősebb változás, mint amivel a játékosok szembesültek.
Ausztriában a péntek délutáni családias hangulat vasárnap estére az egész csarnokot megtöltő tömeggé nőtte ki magát. A versenyt e közben a hétvégi angol tornák és a major tornák közé pozicionálták, ami a pénzdíjakban is megjelent. Ellenben a résztvevőket tekintve a majorhöz képest a jelentős különbség mindössze a TV távollétében, és a végig mindössze 6 nyert legre vívott találkozókban mutatkozott meg. Minden egyéb tekintetében a közönség ugyanazt kapja, mintha egy UK Opent, egy World Matchplay-t vagy akár egy Grand Slam of Darts-ot tekintene meg Angliában, csak mindezt egy-egy európai városban.
Akit érdekel, hogy milyen volt hangulat Wiener Neustadtban, azoknak ajánlom az alábbi, kifejezetten ezt a célt szolgáló amatőr videós összeállítást, elsősorban bevonulásokkal, némi játékkal fűszerezve, a végén egy emléket montírozva Justin Pipe pályafutása eddigi legnagyobb tornagyőzelméről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése