Phil Taylor "még meg sem érkezett Londonba", máris 9-nyilasnak tombolhatott az O2 Aréna közönsége. Simon Whitlock már a második leget három tökéletes sorozottal teljesítette! The Wizard "taktikát változtatott" Andy Hamilton ellen. A korábbiakban már kétszer is magabiztos előny birtokában, a győzelem kapujában botlott el The Hammer ellen. Ezúttal "vigyázott rá", hogy ez ne fordulhasson elő. A második legben dobott ugyan egy remekbe szabott 9-nyilast, ám utána 1-4-nél is csupán az az egy leg állt a neve mellett. Majd elkezdett fokozatosan felzárkózni, s 6-6 után, 7-6-nál vezetett először a mérkőzés folyamán. Igaz, ehhez kellettek Hamilton elhibázott kiszállói is. Innen már csak egy legre volt szüksége a győzelemhez, ezt pedig azonnal, angol ellenfele kezdését elnyerve begyűjtötte, így elsőként ő lett a finálé résztvevője.
Simon Whitlock 9-nyilasa a play-offban
A második elődöntőt James Wade kezdhette, így a lehetőség adott volt előtte, hogy akár egyetlen break nélkül is legyőzhesse Phil Taylort. The Power egyáltalán nem volt meggyőző ezen a mérkőzésen. Wade 4-2-re vezetett is a szünetben. A pihenőt követően azonban - szokás szerint - Taylor nem hagyta annyiban, és 6-4-re fordított, bár ehhez The Machine jelentősen asszisztált az elhibázott kiszállóival. Majd két pontosabb befejezés James-től és 6-6-nál újra együtt voltak. Ekkor azonban Phil Taylor a mérkőzés során szinte egyetlen, ám annál fontosabb momentumban villantotta meg kivételes képességét: a hátulról kezdett legben dobott egy parádés 149-es kiszállót, s attól a pillanattól fogva már nem volt kétséges, hogy ezt a mérkőzést csak ő nyerheti.
James Wade nagy lehetőséget szalasztott el, ami látszott is rajta a kézfogás pillanatában - különösebben nagy játék sem kellett volna ahhoz, hogy legyőzze Phil Taylort. A mai mindössze 32%-os kiszálló arányán azonban ez meghiúsult. A győztes utólag bevallotta, hogy az utolsó nyilát kivéve egyetlen pillanatát sem élvezte a mérkőzésnek, melyen roppant idegesen játszott, és amely során 11 db T5-öst dobott.
A döntő úgy indult, hogy az este legsimább mérkőzése lesz, hiszen az ausztrál varázsló elsősorban saját játéktudását tüntette el, melynek köszönhetően Taylor előbb 6-1-es, majd 7-2-es vezetésre tett szert. Majd annak ellenére, hogy The Power a következő két legben is rádobott a kiszállóra, az ausztrál szépíteni tudott, sőt egészen 7-7-ig meg sem állt! Ekkor úgy tűnt, hogy izgalmas végkifejlet következik, különösen akkor, amikor Whitlocknak még a 8-7-es vezetéshez is volt nyila. Ám ami Taylornak sikerült Wade ellen az elődöntő fontos szakaszában, az nem jött össze Whitlocknak a fináléban, a 149-es kiszálló kísérlet utolsó nyila célt tévesztett. Ez mintha újra energizálta volna The Powert, aki gyorsan megdobta a D20-at, majd ellentmondást nem tűrően begyűjtötte a győzelemhez még szükséges további két leget is.
Bár ez a play-off este nem Phil Taylor napja volt, a döntőt például az egész sorozat 16 mérkőzése közül bőven a leggyengébb átlagával nyerte meg, s a mérkőzést követően ő maga is elismerte, hogy ez az esti teljesítmény kevés lesz újabb bajnokságok megnyerésére, összességében mégis a legjobb helyre került a McCoy's Premier League 2012. évi trófeája. A 15 héten vívott 16 mérkőzése során a végső győztes mindössze négy alkalommal ért el 100 alatti átlagot, míg öt mérkőzését is 110 fölötti átlaggal zárta. Ezért a tartósan kiemelkedő teljesítményért és a közönség (beleértve néha ellenfeleit is) számára nyújtott élményért, még a mai - önmagához mérten - halványabb teljesítménye mellett is bőven kijár a végső győztesnek szóló elismerés.
A döntő úgy indult, hogy az este legsimább mérkőzése lesz, hiszen az ausztrál varázsló elsősorban saját játéktudását tüntette el, melynek köszönhetően Taylor előbb 6-1-es, majd 7-2-es vezetésre tett szert. Majd annak ellenére, hogy The Power a következő két legben is rádobott a kiszállóra, az ausztrál szépíteni tudott, sőt egészen 7-7-ig meg sem állt! Ekkor úgy tűnt, hogy izgalmas végkifejlet következik, különösen akkor, amikor Whitlocknak még a 8-7-es vezetéshez is volt nyila. Ám ami Taylornak sikerült Wade ellen az elődöntő fontos szakaszában, az nem jött össze Whitlocknak a fináléban, a 149-es kiszálló kísérlet utolsó nyila célt tévesztett. Ez mintha újra energizálta volna The Powert, aki gyorsan megdobta a D20-at, majd ellentmondást nem tűrően begyűjtötte a győzelemhez még szükséges további két leget is.
Bár ez a play-off este nem Phil Taylor napja volt, a döntőt például az egész sorozat 16 mérkőzése közül bőven a leggyengébb átlagával nyerte meg, s a mérkőzést követően ő maga is elismerte, hogy ez az esti teljesítmény kevés lesz újabb bajnokságok megnyerésére, összességében mégis a legjobb helyre került a McCoy's Premier League 2012. évi trófeája. A 15 héten vívott 16 mérkőzése során a végső győztes mindössze négy alkalommal ért el 100 alatti átlagot, míg öt mérkőzését is 110 fölötti átlaggal zárta. Ezért a tartósan kiemelkedő teljesítményért és a közönség (beleértve néha ellenfeleit is) számára nyújtott élményért, még a mai - önmagához mérten - halványabb teljesítménye mellett is bőven kijár a végső győztesnek szóló elismerés.
A Play-Off eredményei
O2 Arena, London
Elődöntők
Simon Whitlock (96,58/47%) 8-6 Andy Hamilton (95,62/35%) (Whitlock 9-nyilast dobott)
Phil Taylor (99,32/44%) 8-6 James Wade (97,23/32%)
PDC Unicorn World Youth Championship Döntő
Michael van Gerwen (92,29/50%) 3-6 James Hubbard (95,18/35%)
Döntő
Döntő
PHIL TAYLOR (96,95/50%) 10-7 Simon Whitlock (95,33/39%)
 |
| Fotó: PDC |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése