2011. október 23., vasárnap

Egy PDC torna belülről

Immár többedik alkalommal látogatok el európai PDC tornára, ezért most úgy gondoltam leírom, hogyan is fest egy ilyen verseny közelről nézve.




Minden a döntéssel indul: megyünk. Erről a versenyről még tavasszal egyeztünk meg Nándival, aki rögtön jelezte, hogy Béka is velünk tart. Ezt követően gyorsan megvettük a repülőjegyeket és a szállást is lefoglaltuk, szokás szerint a helyszínen.

Immár annyira rutinosan mennek ezek az utazások, hogy szinte nem is egyeztettünk előtte külön, a repülőtéren találkoztunk bő másfél órával a gép indulása előtt. 

Dortmundba érkezve Thomas, a PDC ex-fotósa várt minket és kedves felajánlásának köszönhetően Mercedesével indultunk át a közeli Gladbeck-be. Kérdésemre, hogy van-e a szálloda közelében valami élelmiszerüzlet válaszként hamarosan egy Lidl elé kanyarodott - lévén a hotelből lejárnánk a lábunkat, ha gyalog ABC-be akarnánk indulni. Jó magyar szokás szerint meg is pakoltunk hárman egy bevásárlókocsit. Thomas természetesen nem is hagyta ki, hogy egy hétvége helyett vajon három hétre érkeztünk-e...


A kényelmes utazásnak köszönhetően már három körül a szállodában voltunk, ahol másnap délig gyakorlatilag szabad program várt ránk. A kvalifikáció este nyolckor kezdődött. Erre lementünk, belenéztünk, s ahogy fogytak a táblákról a mérkőzések, lehetőség nyílt egy kis doblásra is.

Másnap a reggeliző helyiségbe belépve éppen Simon Whitlock volt, akit elsőként megpillantottunk, majd a reggelit Terry Jenkins, Andy Smith és Rod Harrington társaságában válogattuk össze. Később Steve Beaton is ott forgolódott az asztalok körül. Nem lehet elmenni szó nélkül Mészáros Zsolti reggelije mellett, aki szombaton beérte "csupán" 7 (azaz hét) db baconös zsemlével - saját bevallása szerint inkább nyolcat szokott enni. Át is kereszteltem gyorsan Mészáros "Bacon" Zsoltra.

A reggelit követően regisztráció, megkaptuk a kék karszalagokat. Minden játékos bevihet magával egy kísérőt, aki ugyanolyan szalagot kap, mint maga a játékos, ennek megfelelően ugyanoda van jogosultsága belépni is. Az első napon a bőség zavarával megküzdve hivatalosan Zsolti vendége voltam, bár további opcióként lehettem volna Nándié is, avagy használhattam volna a hivatalos média regisztrációmat is. A végeredmény egy és ugyanaz, a kék szalag a karon, indulhat a mandula.

Első utam a játéktérbe vezetett, ahol a 16 - ezúttal teljesen kiépített szoba szerű - játékállásban melegítettek a játékosok. Gyorsan gratuláltam is Justin Pipe-nak előző heti tornagyőzelméhez (Gary Anderson-t verte a döntőben Írországban), majd elnézegettem, ahogy a sok - részben fülhallgatós - sztárjátékos szórja a 180-akat. Persze voltak, akik a szájukat melegítették az asztalok körül beszélgetve, és volt Bezzeg Nándor, aki - szokásához híven - a szobájában töltötte az időt.

A regisztrációs asztal mellett írva ezt a bejegyzést azt láttam, hogy 10:59-kor még ott ült mindenki, míg 11:02-kor oda pillantva már hűlt helye az embereknek, üresen állnak az asztalok és a betolt székek.


Ezt követően megnyitották az utat az addig csak gyülekező közönség előtt is, akik gyorsan beszáguldottak a színpad előtti asztalokhoz.


Elég gyorsan elkészült a sorsolás, délben indult is a játék. Szokásomhoz híven, amíg magyar versenyző játékban van, addig hozzá igazítom a programot, az ő mérkőzéseit/mérkőzéseiket feltétlenül végignézem. Így volt ez most is, de sajnos nem tartott sokáig.

Utána a színpadi elődöntőkig - egy ebédtől eltekintve - végig mászkáltam a táblák között és néztem a mérkőzéseket. A színpadon is folyamatosan játszanak, a hétköznapi közönségnek gyakorlatilag csak az ottani mérkőzések jutnak, ők nem látják, hogy mi zajlik a 16 táblánál. Az eredményekről egy kivetetőn, illetve a szpíkertől (aki Whitlück-re keresztelte a Steffi Lück-kel együtt lévő Whitlock-ot...) értesülnek. Ezt sokan nem tartották jónak, ezért jövőre ez már másképp lesz.


Én mindenesetre néztem, ami érdekes volt, így pl. Colin Osborne-nak a harmadik körben eltékozolt meccsnyilait Mervyn King ellen (utóbbi köszönte szépen, és egészen az elődöntőig jutott utána), néhány írni nem tudó, de azért a versenyen lelkesen elinduló hazai próbálkozó szenvedését - majd természetesen lecserélését - az írótáblánál. Ha már itt tartunk, azért Terry Jenkins is "alkotott" az írásban. James Wade és Dave Chisnall mérkőzésénél egy komplett leget fordítva írt le a feltüntetett nevekhez képest, majd a leg végén kiderült, hogy egy teljes korábbi leg feltüntetésével is adós volt még... Ő azért maradhatott és végig írhatta a jó kis fordulatos mérkőzést (2-0, 2-4, 6-4).

Késő délutánra kialakult a legjobb négy mezőnye. A PDC szabályok szerint negyeddöntőt nem rendeznek a színpadon, így az egyik legizgalmasabb kör, az elődöntőbe jutásért mind a háttérben zajlik. Jó kis meccsek szoktak ezek lenni, most értelemszerűen a Jyhan Artut - Mark Hylton mérkőzés körül alakult ki a legnagyobb tömeg, amit a hazai játékos meg is hálált, bejutott az elődöntőbe.

Az elődöntőkkel aztán beindul a nagyüzem, három mérkőzés, majd a díjkiosztó szinte folyamatosan követik egymást. A játékosok természetesen bevonulózenére érkeznek - de így van ez már napközben is a színpadon.

Sajnos a közönség megint nem a jobbik formáját hozta, egy darabig nyüzsgésével, morajlásával zavart játék közben, majd ez átváltott a végtelenségig tartó értelmetlen "pisszegésbe", így a döntőben már idétlen főszerepet játszottak.

Ezt olyan tökéletességgel adták elő, hogy a díjátadó kis híján kudarcba fulladt. A PDC-s vezérkar hiába szólította ugyanis a második helyezettet, a játékosok eltűntek a döntőt követően... Kínos várakozás, majd a díjátadó törlése következett.

Végül a játékosok után mentek, akik öt perc múlva mindenkit megelőzve felrobogtak a színpadra, s a maradék közönség előtt lelkesen várták megérdemelt díjaik átadását. Ezt az időt kihasználva barátságosan pózoltak is a fotókhoz, majd végül sor került a hivatalos díjátadóra is.

Folytatás vasárnap ugyanúgy, remélhetőleg sikeresebb magyar szerepléssel.

1 megjegyzés: