2011. július 31., vasárnap

Phil Taylor újabb címvédése, ő az European Championship bajnoka

Phil Taylor nyári dartsbemutatója tökéletesre sikerült. Egy héttel a World Matchplay-en aratott sikerét követően a düsseldorfi European Championship-en sem talált legyőzőre, így a torna négy éves történelmében negyedszer is ő diadalmaskodott. Ezúttal a világbajnokot, Adrian Lewis-t győzte le a fináléban pazar 109,29-es átlaggal, míg a tornaátlaga ezúttal 104 fölötti lett.


Az 51. születésnapját két hét múlva ünneplő dartsfenomén Németországban John Michael-t, Mervyn King-et, Paul Nicholson-t és Simon Whitlock-ot győzte le a döntőig vezető úton, ahol a már említett világbajnokot, Adrian Lewis-t is felülmúlta.

Aki látta a versenyt, biztosan egy újabb élménnyel gazdagodott szeretett sportágában, hiszen a négy napba sűrítve a darts minden szépsége megmutatkozott, még az internetes közvetítésen keresztül is. Hála az ITV4-es csatorna sugárzásának, távolról is átélhettük azt a frenetikus hangulatot, amit a német rajongók a Maritim Hotel impozáns, többszintes, óriási termébe varázsoltak. Meg is volt rá minden okuk, hiszen a játékosok is kitettek magukért, volt hogy a mezőny többsége (!) 100 fölötti átlaggal rukkolt elő.

Már az első három napra sem lehetett panasz, melyen elsősorban a belga Kim Huybrechts vitézkedett nagyszerűen és robbant be a legnagyobbak közé, akik közül Wes Newton-t le is győzte. Kim tavaly ősszel még az európai PDC tornák kvalifikációin vett részt, ahol rögtön eredményesen szerepelt, hiszen pl. Nulandban nemcsak feljutott a táblára, de ott egészen a negyeddöntőig verekedte magát Mark Dudbridge és Colin Lloyd legyőzésével. Most azonban már minden dartsot kedvelő gyakorolhatja a neve kiejtését.

Vasárnap pedig egy fél napba sűrítve jutott minden élvezet. Először a világbajnoki címvédő vetett véget a belga menetelésének. Simának indult a dolog, ám roppant verejtékes lett a vége, ezt fejezte ki Lewis térdre borulása is a győztes dupla megdobását követően. Hízelgő volt ez Huybrechts-re nézve is, nem hiába tudott mosolyogni még a vesztes mérkőzését követően is. Majd van Barneveld vágott vissza James Wade-nek egy héttel korábbi vereségéért, meghiusítva ezzel egy Wade-Lewis visszavágó lehetőségét.

Már-már kínosan fagyosan indult a Taylor-Nicholson negyeddöntő (amilyen nagy játékos Taylor, olyan sértődékeny is egyben, berágott a "rosszfiúra" legutóbbi vereségét követően), ám a parádés játékba feledkezve végül baráti ölelkezéssel ért véget - ebben azért közrejátszott az is, hogy ezúttal The Power kerekedett felül, a végén szenzációs befejezésekkel. A negyedik délutáni találkozón Simon Whitlock-nak sikerült átlépnie is a győzelem kapuján, így ő sem kerülhette el, hogy Taylor-ral is megmérkőzzön. (A World Matchplay-en egy héttel korábban Andy Hamilton gátolta meg ebben az ausztrált 8-15-ről legyőzve, ahol a tét szintén egy Phil Taylor elleni elődöntő lehetősége volt.)
 
Az este és egyben a torna fénypontja az Adrian Lewis - Raymond van Barneveld elődöntő lett, részben a világbajnok 9-nyilasának - melyről azt mondták a helyi kommentátorok, hogy közel olyan hangzavart váltott ki a tomboló közönségből, mintha Németország egy foci vb döntőjében lőtt volna győztes gólt -, de még inkább a végletekig fokozódó befejezés izgalmainak köszönhetően. The Jackpot ugyanis 10-7-re lépett meg pont a 9-nyilasával, ahonnan Barney 10-10-re kiegyenlített. A mindent eldöntő legben a holland 161-ről 24-re ért le, amikor Lewis 121-re állt oda. Csak egy sima 20-assal kezdett, ám aztán egy T17- DBull befejezéssel bemutatta, hogy miért ő a PDC aktuális világbajnoka.

Az előzőekhez képest egy könnyen felejthető elődöntőt követően (Taylor pillanatnyilag sokkal jobb Whitlock-nál, aki kicsit hadilábon áll a kiszállókkal) került sor a torna első két kiemeltje közti fináléra. Remek csatában 8-8-ig együtt voltak, ám 9-8-nál Taylor egy 164-es kiszállóval a legjobbkor vitt fordulatot a mérkőzésbe (Lewis kezdését elvéve), hogy aztán a saját kezdését győzelemre váltva - 109 fölötti döntőbeli átlaggal - feltegye két hetes nyári produkciójára a koronát.

A finálét követően mindketten a másikat dicsérve emelték fel - okkal - saját teljesítményüket is, miközben egyikük sem ment el szó nélkül a közönség által teremtett felejthetetlen atmoszféra mellett sem.

Adrian Lewis: "Itt volt eddig a legszenzációsabb légkör, amelyben valaha is játszottam, remélem visszatérünk még ide. Őszintén szólva fantasztikus játékot produkált, teljesen megérdemelten nyert. Mindent megtettem, ami csak tőlem tellett, de egy ilyen hosszú nap után fogalmam sincs honnan húzta elő azt a 109-es átlagot. Minden elismerésem Phil-é. Többre tartom a 121-es befejezésemet a győzelemért, mint a 9-nyilast, de összességében egy nagyszerű hétvégét töltöttünk el itt, magabiztosan várom a dublini folyatást és ami utána következik."

Phil Taylor: "Nagyszerű érzés ez, hiszen egy fantasztikus esemény remek befejezése volt. A közönség egyszerűen hihetetlen volt, mindvégig sportszerűen szurkolt a játékosoknak. Az atmoszféra így egyenesen briliáns volt. Adrian Barney elleni elődöntője pedig az egyik legjobb elődöntő volt, amit valaha is láttam. Kettőnk közül neki volt nehezebb dolga a döntőbe kerülni. Sokat jelent nekem ez a diadal, mert elég nehéz időszak áll mögöttem. Úgy vélem nagy eredmény ez a győzelem közvetlenül a World Matchplay diadalt követően. Nem mondanám, hogy már újra csúcsformában lennék, de jó úton járok afelé. Most azonban jöhet egy nagyszerű pihenés az unokákkal."  

A verseny fotógalériája itt tekinthető meg.


Adrian Lewis laza 9-nyilasa az elődöntőben:



A PartyPoker.net European Championship teljes eredménylistája:

1. forduló:
Phil Taylor (107,83) 6-3 John Michael (87,94)
Mervyn King (96,30) 6-1 Co Stompe (88,01)
Mark Webster (84,79) 4-6 Terry Jenkins (94,63) 
Justin Pipe (88,67) 3-6 Paul Nicholson (91,98) 
Simon Whitlock (102,52) 6-2 Mensur Suljovic (86,68) 
Alan Tabern (85,77) 4-6 Colin Lloyd (92,48)
Gary Anderson (97,35) 6-3 Jamie Caven (86,79)
John Part (83,03) 5-6 Peter Wright (83,83)
Adrian Lewis (89,89) 6-4 Vincent van der Voort (79,80) 
Jelle Klaasen (89,19) 4-6 Dave Chisnall (96,91)
Wes Newton (98,85) 6-2 Andy Smith (85,51)
Kim Huybrechts (99,25) 6-2 Antonio Alcinas (96,19)
Raymond van Barneveld (101,98) 6-4 Andy Hamilton (94,96)
Wayne Jones (96,69) 5-6 Mark Walsh (99,41)
James Wade (92,08) 6-1 Magnus Caris (79,85) 
Ronnie Baxter (101,45) 6-4 Michael van Gerwen (101,09) 
 
2. forduló:
Simon Whitlock (96,84) 10-2 Colin Lloyd (83,75)
Terry Jenkins (96,57) 4-10 Paul Nicholson (101,61)
Phil Taylor (102,47) 10-3 Mervyn King (90,71)
Gary Anderson (90,65) 5-10 Peter Wright (90,58)
Wes Newton (95,94) 8-10 Kim Huybrechts (97,31)
Adrian Lewis (105,80) 10-5 Dave Chisnall (100,51)
James Wade (101,81) 10-7 Ronnie Baxter (98,88)
Raymond van Barneveld (102,07) 10-5 Mark Walsh (100,53)

Negyeddöntők
Phil Taylor (102,36) 10-7 Paul Nicholson (98,45) 
Simon Whitlock (99,41) 10-6 Peter Wright (94,79)
Adrian Lewis (96,84) 10-8 Kim Huybrechts (95,72)
Raymond van Barneveld 10-8 James Wade

Elődöntők:
Phil Taylor (99,52) 11-4 Simon Whitlock (95,41) 
Adrian Lewis (100,63) 11-10 Raymond van Barneveld (95,34) (Lewis 9-nyilast dobott

Döntő: 
PHIL TAYLOR (109,29) 11-8 Adrian Lewis (98,72)

2 megjegyzés:

  1. Holnap Taylor-Nicholson meccs. Komolynak tunik.

    VálaszTörlés
  2. Es komoly is eddig. Phil 03-rol 5-3 eddig.

    VálaszTörlés