Szombaton a második forduló mérkőzéseivel folytatódott a PDC Europen Tour sorozatának negyedik állomása Wiener Neustadtban. Míg az igazán jó mérkőzésekre már délután sor került, este a Premier League résztvevők közül ketten elbúcsúztak a folytatástól. Vasárnap a nyolcaddöntőkkel folytatódik, este pedig a már a döntővel zárul a torna.
A délután programban komoly meglepetés nem született, de az látszott, hogy a közvetlen élmezőny utáni játékosok is nagyon magas szinten űzik ezt a sportot. Sok szoros mérkőzés volt, ezek egyikén sikerült 104 fölötti átlaggal is veszíteni Steve Westnek (lehet, a nevével van a baj...), igaz az ellenfél sem volt akárki Wes Newton személyében.
Ha nem is kiemelkedő színvonalú, de annál izgalmasabb mérkőzést játszott két legendásnak számító angol Ronnie Baxter és Terry Jenkins, míg az angliai selejtezőből érkező Kevin McDine a címvédő búcsúztatását követően is folytatta jó szereplését. A délután csúcspontját Joe Cullen játéka jelentette, aki közel 112-es átlaggal esélyt sem adott aktuális ellenfelének. Ahogy azt várni lehetett, hatalmas mérkőzés kerekedett a Dave Chisnall - Jamie Caven találkozóból, ahol mindkét játékosnak voltak nyilai a mérkőzés megnyeréséért, ám győztes itt is csak egy lehetett.
Bár sose néztem még, hogy a bullra dobás színvonala sejtet-e előre valamit a mérkőzés minőségéről, ám feltűnő volt, hogy a Thornton - Walsh találkozó kezdési jogáért szinte egy külön leget vívtak a felek. A sorozatos "outside the bull" bemondásokat követően Walsh végül negyedikre legalább egy 25-öst eltalált, amire a skótnak még negyedikre sem volt "ellenszere". Ezt követően a mérkőzés sem lett egetverően színvonalas, ám Thornton a kiszállókra már pontosabban célzott, mint az elején a bullra, így végül mégiscsak ő örülhetett.
Este bár talán erősebbnek tűnt a felhozatal, igazából csak a közönség múlta felül délutániakat. Egyértelműen Michael van Gerwen a verseny sztárja, az ő mérkőzései jelentik a csúcspontot a közönségből ítélve.
Már várható volt, hogy a Premier League résztvevők sem maradhatnak érinthetetlenek, s sajnos Gary Anderson bizonyította ezt elsőként, aki esti nyitómeccsen maradt alul Ross Smith ellenében. Ross egyáltalán nem volt rossz, sőt az elején és a végén is kifejezetten jól játszott, ami alapján az átlagát is magasabbnak éreztem a számok valóságánál. Gary csak 0-3 után kapott észbe, de csak egy-egy remek legre futotta erejéből.
Steve Beaton és John Henderson már-már altatóba forduló mérkőzése (utóbbi öt körön keresztül nem dobott százast sem, és mégis megnyerte a leget...) egyszer csak lángra kapott, és két 11-nyilas leggel folytatódott, melyből végül három is lett a felpezsdült találkozón.
Michael van Gerwen hozta a kötelezőt, kérdés lesz-e, aki megállítsa száguldásában a 19 mérkőzés óta veretlen ifjú zsenit. Ezzel szemben Andy Hamilton arcát eltakarva vonult le a színpadról borzalmas teljesítményét (pontosabban annak hiányát) követően. Mindenki láthatta, bizony ilyen is van, hogy ekkora játékos ilyen mérkőzést játszon. Ám nem lett ő ettől rosszabb, majd megmutatja.
Raymond van Barneveld két napja szabadkozik a mérkőzéseket követően, hogy még mindig játékban lehet. Teljesítményére cseppet sem büszke, tisztában van vele, hogy már szombat reggel a repülőtér felé kellett volna vennie az irányt, nem rajta múlt elsősorban, hogy mégis ellenfelei kénytelenek sorra hazarepülni. Érdekes lesz a folytatás számára, az eddig szárnyaló Joe Cullen lesz a következő ellenfele.
Szombat este egyedül James Wade rukkolt elő igazán jó játékkal, amit 5db 180 és végül 102 fölötti átlaga is jelzett (alig valamivel a vége előtt még 108-nál járt). Ha vasárnap is így folytatja, a tavalyi döntőt követően ismét jól szerepelhet az osztrák versenyen. Azzal együtt is, hogy pénteken még nemigen reménykedett a végső győzelemben, az erre vonatkozó kérdésre ugyanis másodpercekig szótlan maradt, majd MvG extraklasszis formájáról kezdett értekezésbe.
Vasárnap már csak 16-an lépnek a színpadra, és késő estére a győztes kilétét is megismerjük.
Joe Cullen közel 112-es átlaga az eddigi legjobb teljesítmény Ausztriában |
Bár sose néztem még, hogy a bullra dobás színvonala sejtet-e előre valamit a mérkőzés minőségéről, ám feltűnő volt, hogy a Thornton - Walsh találkozó kezdési jogáért szinte egy külön leget vívtak a felek. A sorozatos "outside the bull" bemondásokat követően Walsh végül negyedikre legalább egy 25-öst eltalált, amire a skótnak még negyedikre sem volt "ellenszere". Ezt követően a mérkőzés sem lett egetverően színvonalas, ám Thornton a kiszállókra már pontosabban célzott, mint az elején a bullra, így végül mégiscsak ő örülhetett.
Este bár talán erősebbnek tűnt a felhozatal, igazából csak a közönség múlta felül délutániakat. Egyértelműen Michael van Gerwen a verseny sztárja, az ő mérkőzései jelentik a csúcspontot a közönségből ítélve.
Már várható volt, hogy a Premier League résztvevők sem maradhatnak érinthetetlenek, s sajnos Gary Anderson bizonyította ezt elsőként, aki esti nyitómeccsen maradt alul Ross Smith ellenében. Ross egyáltalán nem volt rossz, sőt az elején és a végén is kifejezetten jól játszott, ami alapján az átlagát is magasabbnak éreztem a számok valóságánál. Gary csak 0-3 után kapott észbe, de csak egy-egy remek legre futotta erejéből.
Steve Beaton és John Henderson már-már altatóba forduló mérkőzése (utóbbi öt körön keresztül nem dobott százast sem, és mégis megnyerte a leget...) egyszer csak lángra kapott, és két 11-nyilas leggel folytatódott, melyből végül három is lett a felpezsdült találkozón.
Michael van Gerwen hozta a kötelezőt, kérdés lesz-e, aki megállítsa száguldásában a 19 mérkőzés óta veretlen ifjú zsenit. Ezzel szemben Andy Hamilton arcát eltakarva vonult le a színpadról borzalmas teljesítményét (pontosabban annak hiányát) követően. Mindenki láthatta, bizony ilyen is van, hogy ekkora játékos ilyen mérkőzést játszon. Ám nem lett ő ettől rosszabb, majd megmutatja.
Raymond van Barneveld két napja szabadkozik a mérkőzéseket követően, hogy még mindig játékban lehet. Teljesítményére cseppet sem büszke, tisztában van vele, hogy már szombat reggel a repülőtér felé kellett volna vennie az irányt, nem rajta múlt elsősorban, hogy mégis ellenfelei kénytelenek sorra hazarepülni. Érdekes lesz a folytatás számára, az eddig szárnyaló Joe Cullen lesz a következő ellenfele.
Szombat este egyedül James Wade rukkolt elő igazán jó játékkal, amit 5db 180 és végül 102 fölötti átlaga is jelzett (alig valamivel a vége előtt még 108-nál járt). Ha vasárnap is így folytatja, a tavalyi döntőt követően ismét jól szerepelhet az osztrák versenyen. Azzal együtt is, hogy pénteken még nemigen reménykedett a végső győzelemben, az erre vonatkozó kérdésre ugyanis másodpercekig szótlan maradt, majd MvG extraklasszis formájáról kezdett értekezésbe.
Vasárnap már csak 16-an lépnek a színpadra, és késő estére a győztes kilétét is megismerjük.
A szombati 2. forduló eredményei
Délután:
Kevin Dowling (84,68) 4-6 Brendan Dolan (89,45)Peter Wright (91,02) 5-6 Dennis Smith (91,28)
Kevin McDine (98,31) 6-3 Andy Smith (96,74)
Ronnie Baxter (92,91) 6-5 Terry Jenkins (89,04)
Joe Cullen (111,84) 6-1 Stuart Kellett (97,34)
Dave Chisnall (95,1) 6-5 Jamie Caven (89,86)
Wes Newton (101,68) 6-4 Steve West (104,58)
Robert Thornton (92,22) 6-4 Mark Walsh (82,75)
Este:
Ross Smith (91,98) 6-3 Gary Anderson (97,53)
Steve Beaton (99,87) 6-5 John Henderson (93,37)
Michael van Gerwen (96,2) 6-1 Wayne Jones (84,38)
Andy Hamilton (69,97) 0-6 Colin Lloyd (92,97)
Raymond van Barneveld (93,19) 6-4 Kevin Painter (92,03)
Jelle Klaasen (90,5) 6-4 Tomas Seyler (81,02)
Nigel Heydon (88,63) 1-6 James Wade (102,41)
Jim Walker (84,02) 4-6 Mervyn King (92,09)
Az ágrajz szerinti tabellát itt érdemes megnézni.
A verseny fotógalériája itt tekinthető meg.
A vasárnap délutáni nyolcaddöntők menetrendje:
Michael van Gerwen - Ronnie Baxter
Ross Smith - Brendan Dolan
Robert Thornton - Dennis Smith
Wes Newton - Colin Lloyd
Jelle Klaasen - James Wade
Kevin McDine - Steve Beaton
Raymond van Barneveld - Joe Cullen
Dave Chisnall - Mervyn King
Vasárnap este pedig a negyeddöntőkre, elődöntőkre és a döntőre kerül sor.
Az ágrajz szerinti tabellát itt érdemes megnézni.
A verseny fotógalériája itt tekinthető meg.
A vasárnap délutáni nyolcaddöntők menetrendje:
Michael van Gerwen - Ronnie Baxter
Ross Smith - Brendan Dolan
Robert Thornton - Dennis Smith
Wes Newton - Colin Lloyd
Jelle Klaasen - James Wade
Kevin McDine - Steve Beaton
Raymond van Barneveld - Joe Cullen
Dave Chisnall - Mervyn King
Vasárnap este pedig a negyeddöntőkre, elődöntőkre és a döntőre kerül sor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése